(F-ék emlékére)
Rajzoltam egy házat rég,
a kertjében hinta áll.
Lassan csoszog ott az idő
s délutánként szunyókál.
Kint a kertben, a zörgő avarban,
frissen érett alma hull,
a keskeny járdán moccan a fény
grafiton innen s vonalon túl.
Rajzoltam egy házat rég,
ott lakunk majd te és én,
nem rólunk szól a Krónika
a rádióban esténként.
Lásd, milyen jó lesz fürödni a fényben,
bár már lassan alkonyul:
mint két nyírfa kint a kertben
grafiton innen s vonalon túl.
Rajzoltam egy házat rég,
függönyt, asztalt, székeket.
Hosszú az út a hegyre fel,
oly sok részlet elveszett.
Ó, de a végén sose unod meg,
hogy alkonyatkor mellém bújj:
vénülő kézzel az eget festem
mennyen innen s mennyen túl.
Szóljon hozzá!