A harmadik napon minden akadály elhárult, vagyis győzelmet jósolt az álom az egyiknek, a horoszkóp meg a másiknak. Mamám, de hisz ez irracionális badarság! Azon túlmenően, hogy a demó és tényleges csata közt ég és föld a különbség, hogy várnak győzelmet mindketten, ha egymás ellen harcolnak – vetődött fel bennem a gondolat. De ezt a kérdést most megtartottam magamnak. Az eredményt tüstént ki is hirdették, és picit közelebb engedték a hadszíntér körül lebzselő tö­meget. Életemben sok tumultust láttam már, hanem a mostani mindegyiket felülmúlta. Mint az őrültek, egymást taposva rohantak be az emberek, mialatt mások tévén és egyéb audiovizuális eszközön figyelték minden idők legizgalmasabb show-ját. Hitler zenekara, melyet ő vezényelt valaha, Wagner operájából játszott valamit.

– Nem kívánsz néhány szót szólni, mielőtt bemutatod, mit tud a Dolfika? – kérdezte Napóleon a díszemelvényen Hitlertől.

– De még mennyire, hogy kívánok – állt mikrofon elé a leendő Negyedik Birodalom vezére, leintette a zenekart, és elkezdett beszélni. – Éden népe, felséges császári testvérem!

No, ez eltart egy darabig, mert ha Hitler egyszer belelendül…

– Mint mindig, most is rövid, de velős leszek. 1. Miután mindenki előtt ismert, miért gyűltünk itt össze, erre most nem térek ki. Csupán azt hangsúlyozom, hogy a tét sokkal nagyobb, mint egyesek gondolják. Az, ugye, világos, hogyha a bemutatott fegyverek elpusztíthatnák a bolygónkat, már nemcsak egyszerű háború és béke, hanem lét és nemlét közül kell választanunk. Ahogy Shakespeare mondta a Hamletben: to bee or not to bee, that is the question – utánozott engem pimaszul. – Nos, ez percek múlva elválik, és ha beigazolódik a sejtelmünk, akkor bizony már korántsem katonai erő alapon kell folytatnunk a tárgyalást.

A tömegbe meg a bolygó összes lakosságába, mely figyelemmel kísérte a beszédet, szinte belefagyott a lélegzet.

– Akkor vége lesz a háborúnak? – dadogta a kamerák előtt egy ősz hajú öregasszony.

– Abban a minutumban. Tudom, hogy sokan sajnálják, különösen azok, akik a SZIRP-hadseregnek drukkolnak, de hát nekik is be kell látniuk, hogy egy háborúnak csak akkor van értelme, ha azt meg is lehet nyerni, meine Damen und Herren[1].

– Valóban? Tehát a Dolfi is ugyanolyan humbug, mint a 2. világháború Wunderwaffeja – nyugtázta kiábrándultan egy SZIRP-szimpatizáns.

– Nono, nem volt az humbug, csak pechünk volt. Sajnos nem minden úgy alakult, ahogy képzeltük. Most igen, de ha a Marengó ütőereje semmivel sem lesz kisebb, vagy akár meg is haladja a Dolfiét, nem próbálkozunk tovább, mert ezt a háborút már nem lehet megnyerni – vallotta be Hitler józanul.

Azért mégsem annyira vasfejű a főnököm – méltányoltam a Führer józanságát. Kicsit babonás, ettől eltekintve normális, sőt, kivételesen őszinte.

– Hála istennek! – vetett keresztet az öregasszony, és még sokan mások a tömegben.

Az É-lakok zöme azonban… Legyek én is őszinte? Legfeljebb csak megzavarodott, hezitál, mert ahogy mostanában érez, cselekszik, abból én, személy szerint nem sok jót jósolok.

– Hála, nem hála, ez a tény, jó asszony: a világ immár olyan pontra érkezett, amikor minden fontos problémánk csak zöldasztal mellett, hosszú tárgyalások során dőlhet el. Látom, örülsz neki, pedig ezzel még az is összekuszálódik majd, amit az én időmben egy csapással megoldottak a tábornokok, vezérek. Szívesen folytatnám, akár kérdezhetnétek is egyet-mást, de, mint mondtam, rövid leszek, ezért hadd beszéljen helyettünk Dolfi és Marengó – intett egy szálas, szőke hajú férfinak, aki méltóságteljesen, germán szerelésben sétált egy pap elé.

– Sieg, Heil! – tisztelgett a diktátornak, és letérdelt Dolfikát a magasba emelve.

A püspök megáldotta a pisztolyszerű harceszközt. Ezután felcsendült az Éden, majd Németország nemzeti himnusza:

– Katona, semmisítsd meg őfelsége táborát!

A férfi megfordult, és célba vette az objektumot. 10, 9, 8 – villantak fel a számok az óriásvetítőn. 0-nál lenyomta a ravaszt, és… semmi. Már abban az értelemben, hogy semmiféle robbanás sem reszkettette meg a levegőt. Egyedül az emberek tűntek el a makettről.

– Volt célpont, nincs célpont – kommentálta Hitler büszkén az eredményt. – 300 000 km²-es körzetben. Ha valakinek ez semmi, közölje nyugodtan, és mutasson be nekünk ennél hatékonyabb tűzerőt!

(Következő rész: jövő vasárnap)

[1] Hölgyeim és uraim. (ném.)

[2] Dr. Mayer Zoltán György nyersfordításában.

Megosztás

Tweet