Egy este azzal jött hozzánk a Gyurka,
hogy a padláson rést lehet csinálni
a tetőcserepek között.
Onnan a szomszéd kertmozira látni.
Ezután a sötétben estről-estre
fellopakodtunk a rozoga lépcsőn,
s a nyíláson át szívdobogva néztük,
mi megy ott lenn a vásznon.
Forró arca az arcomhoz simult,
hogy mindketten kilássunk.
Nem mondott semmit,
és még én se tudtam,
mért jobb a film a tetőrésen át,
mint kinn, a nézőtéren ülve.
Hozzászólások