A már romos kastélyból hirtelen
felfénylik a hatalmas díszterem.
Cifra ruhában ott látom magam,
csillárok alatt, elállva szavam.
Majd álarcban valaki int nekem,
a mozdulatát is megismerem.
Néha érzem, ami történt, ma van.
Játékos az idő, bizonytalan.
Kedves nótát húz az égi zenekar,
girland, szalag, konfetti betakar.
Székek.Tekintetekben intelem.
A múlt egy záró táncba szédül.
–Ti boldog évek! kérdezem végül,
hová tűntetek, édes Istenem?
Hozzászólások