Kilencvenhárom éves korában 2019. február 7-én elhunyt Róbert László, Pulitzer-emlékdíjas, aranytollas újságíró. Az elsősorban televíziós dokumentumfilmek, könyvek, rádióriportok szerzőjeként elismert, nemzetközi hírű újságíró 1989-ben a MÚOSZ elnöke volt. Egy 2007-ben vele készült interjúval tisztelgünk emléke előtt.
Róbert László
A közelmúltban tizenhetedik alkalommal adták át a Joseph Pulitzer-emlékdíjat ünnepélyes keretek között a budapesti Remíz étteremben. A díjakért hat kategóriában lehetett pályázni. Idén három kiemelkedő újságírónak, valamint egy-egy karikaturistának és alkotóközösségnek ítélték a hazai sajtó talán legrangosabb elismerését. Az Alkotóközösség kategória díjat az 1989-ben indult 2000 című irodalmi és társadalmi havilap szerkesztősége kapta. A lap saját találmányú rovatai „a nyilvános okoskodás” újszerű fórumait kínálják. Az Alapítvány kuratóriuma Életmű kategóriában a 81 éves Róbert László újságírónak ítélte a díjat. A méltatás szerint a zsurnalizmus minden ágában felkavarót, izgalmasat tudott létrehozni. Televíziós dokumentumfilmek, könyvek, rádióriportok fémjelzik munkásságát, sokoldalú folyóirat-szerkesztő. A 45 éves Szabó László Róbertet, aki Marabu néven rajzol Képi megjelenítés kategóriában jutalmazta a kuratórium. A méltatásban elhangzott: politikai karikatúráiban igyekszik az eseményeket, ellentéteket, szekértáborokat kívülálló távolságtartással szemlélni. A rajzok fő üzenetének nem a voksolásra buzdítást, hanem a gondolkodásra ösztönzést tartja. A Publicisztika kategóriában a 44 éves Bojtár B. Endre, a Magyar Narancs főszerkesztője került díjazásra az Emlékjelvény; Ki kell mennem és A tökéletes bűntény című írásaiért. Sajtó és médiatörténet kategóriában az 50 éves Széchenyi Ágnes irodalom- és sajtótörténész részesült az elismerésben. Aki, mint elhangzott, „egy személyben irodalmár, kutató és oktató sajtótörténész, a minőségi újságírás elkötelezettje”. Az elismeréseket Sipos Lajos egyetemi tanár, kuratóriumi elnök adta át. A díjátadást követő fogadáson a kuratórium elnökével és az Életmű díjat kapott pécsi születésű Róbert Lászlóval beszélgettem. Mielőtt erről beszámolnék szeretném felidézni az 1999-es Pulitzer-díj átadást követő interjúmat az azóta elhunyt első elnökkel, Vásárhelyi Miklóssal…
„Elnök Úr, hogy értékeli azt a tényt, hogy a tavalyi 172-höz képest idén jóval kevesebb pályamű érkezett?
A számbeli csökkenést nem értékeljük negatív tendenciának. Megtanulták a pályázók az elmúlt tíz év alatt, hogy pályázni csak olyan kollégának érdemes, aki valójában komoly érdemeket szerzett. A minőség és a szakmai becsület az, amit a zsűri értékel.
Rádi Antónia személyében egy fiatal újságíró kapott díjat, aki 1992-től van a pályán, ugyanakkor vannak jó újságírók, akik harminc éve vannak a szakmában. A másik észrevétel pedig, hogy Népszabadságos újságíró már kapott díjat?
Mi a díj odaítélésénél nem a kort, hanem a teljesítményt értékeljük. A díjazottak névsora maga helyett beszél. Azonosultunk az alapító eredeti szándékával igyekeztünk eleget tenni az alapítvány követelményeinek. Bátran kijelenthetem, nem engedtünk semmilyen befolyásnak, sugalmazásnak. Vállaltuk döntéseinket. Azt is, ha időnként – tudatosan – valamelyik kategóriában nem díjaztunk.”
Térjünk vissza a 2007-es díjátadáshoz. A kuratórium elnökétől, Sipos Lajostól a következőket kérdeztem.
Elnök Úr! Milyen hasonlóság és milyen eltérés van az amerikai és a magyar díjak között?
Az egyezőség, hogy mindkettő a minőséget tartja a legfontosabbnak. Az amerikai díjat a makói születésű Joseph Pulitzer alapította, aki Amerikában élt. Halálakor, 1911-ben végrendeletében kikötötte, hogy félmillió dollárt a – róla elnevezett és hamarosan fogalommá lett – díj alaptőkéjébe kell befektetni. 1917-ben osztotta ki először a díjakat egy speciális kuratórium. Szerényebb dimenzióban, de nem csekélyebb igénnyel létesült a kisebbik, a második Pulitzer, amely nem mása, hanem hasonló. A magyar emlékdíj alapítója Paul A. Fábry fiatal tisztként szolgált a második világháborúban. Bátor harcosa az ellenállásnak. 1989-ben Bush amerikai elnökkel és a Pulitzer család örököseivel, történt megbeszélés nyomán alapítja meg a magyar Pulitzer-emlékdíjakat.
Professzor Úr! Van valami különleges az ide díjaknál?
Az idén az elmúlt évekhez hasonlóan úgy lehetett hozzájutni, hogy közé tettük a pályázatot, amelynek formai kötöttségei nem voltak. Ugyanakkor mi, a kuratórium tagjai is figyeltük, hogy találunk-e olyant, aki potenciális jelölt lehetne. Így találtunk rá a Marabu nevet használó karikaturista műveire. Először a műveit láttuk, majd utána tudtuk meg, kit takar. A döntést három lépésben hozzuk. Először begyűjtjük az összes pályázót, és hozzátesszük a mi javaslatunkat. A második lépésben kiválasztjuk, hogy kik felelnek meg a magas szintű követelményeknek. A harmadik lépésben mindannyiunknak egyet kell érteni a döntéssel.
Mi az oka, hogy amióta Ön a kuratórium elnöke az oknyomozó kategóriában nem osztottak díjat?
A kuratórium tagjai különböző beállítottságú, tudású emberek. Ebben a kategóriában nem tudtunk egyetérteni a jelöltek személyét illetően.
*
A következőkben néhány információ az életmű díjasról. Róbert László 1926-ban született. A pécsi gróf Széchenyi István Gimnáziumban érettségizett 1944-ben. Magyar–francia szakos tanárnak készült a Pázmány Péter Egyetemen. 1948-ban a párizsi Institut d’Etudes Politiques posztgraduális intézetében tanult. A magyar rádió francia-olasz-spanyol adásainak szerkesztője. 1956-ban a Rádió Forradalmi Bizottságának tagja. Az ötvenes évek végén a Népakarat (Népszava) főmunkatársa. Jár Irakban és Kongóban. A hatvanas években római tudósító, elnyeri Róma város nemzetközi újságírói díját. A ’70-es évek elején párizsi tudósító, a hetvenes évek végén a MAFILM Híradó és Dokumentum Filmstúdió szerkesztője, dramaturgja. Tanított a Strassburgi Újságíró Főiskolán. A 90-es évek elején megy nyugdíjba. Majd tanít a pécsi egyetem kommunikációs tanszékén és a magyar Filmművészeti Főiskolán. 1989-ben a MUOSZ elnöke. 1996-tól 2002-ig a Külügyminisztérium Hungria című spanyol anyanyelvű folyóiratának főszerkesztője. 2003-ban Bagdadba megy a Baptista Szeretetszolgálattal. Jelentősebb tévés dokumentum filmjei: Milyenek az olaszok? Milyenek a franciák? Tisztelendők. Jelentősebb könyvei. Peppino, Whisky bombával, Tisztelendők. Zsidónak születtem, Allah nevében.
Mint Pulitzer-díjas újságírónak, aki ezer szállal kötődik Pécshez, mi a véleményed az Európa Kulturális Fővárosa előkészületekről?
Valóban jól mondod, hogy kötődöm Pécshez, a gimnáziumhoz, ahová jártam. Tanáromhoz, Petrovics Ede atyához, aki a latint tanította nekem. A pécsi egyetemhez, ahol már nyugdíjasként kommunikációs tanszéken tanítottam, hogyan kell rádió- és tv-riportot készíteni. A korábbi polgármester, Toller László kikérte tanácsomat a pályázat elkészítésénél. Nagyon örültem, amikor Pécs megnyerte. Az újságból újabban inkább negatívumokat olvasok a felkészülésről. Meggyőződésem, hogy a városnak olyan adottságai vannak, amelyek alkalmassá teszik, hogy kitűnő kulturális főváros legyen, hasonlóan Essenhez, vagy a jelenlegi fővároshoz, Nagyszebenhez. Ezt alátámasztja földrajzi adottsága Pannóniát már a rómaik is megszerették. Európa-hírű egyeteme, tanári kara van és kulturális kincsei vannak. Nem szabad, hogy a bürokrácia, vagy az irigység hátráltassa a munkát. Az egész országnak segítenie kellene.
Mit tanácsolsz a pécsi újságíróknak, újságoknak, hogy ők is Pulitzer- emlékdíjasok legyenek?
Írjanak jót és igazat. Én a Jelenkor újságot olvasom, nagyon jó írások vannak benne. Pécsett és más vidéki városokban is nagyon jó írások születnek, a díjazásnál jobban kellene figyelni rájuk.
Mivel foglalkozol mostanában, amikor nem hat szép unokádban gyönyörködsz?
A Tisztelendők sorozatban a Szaharában forgatott filmem utómunkálatán dolgozom. Életrajzomnak második kötetét írom.
Van, ami bosszant a bürokrácián kívül?
Van. Nincs jól, hogy például a magyar televízió nem mutatja, milyenek a szomszéd románok, lengyelek, szerbek, szlovákok. Ehhez a francia vagy angol televíziót kell néznem.
Miként foglalnád össze életed ars poeticáját?
Figyeljünk egymásra, figyeljünk a másik emberre. De magunkat is szeretni kell ahhoz, hogy szerethessünk másokat.
Hozzászólások