Egyszer régen, jól emlékszem,
alkudoztam a Teremtővel, mert
annyira fájt akkoriban az élet,
tudni akartam, mikor jön el
számomra a vége? Egy álomban
megkérdeztem, mint a gyerekek
a karácsonyi várakozásban szokták:
hányat kell még aludni addig?
És a hang bennem halkan, de
érthetően azt súgta: 62 év lesz a vége.
Nagyon távoli volt még az nekem,
fiatal lehettem. Hosszú még az élet,
gondoltam, s beletörődtem.
Most, hogy elhagytam már azt a
mérföldkövet, nem vágyom tudni,
mikor jön el a vége, már csak
morzsolgatom egymás után
a napokat, napokból összeállnak,
peregnek ujjaim közül az évek.
Hozzászólások