Éneim-éneke - 1. rész • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Éneim-éneke – 1. rész

Aktív:
Szövöm, hiába lesz az enyészeté.

 

Boldog:
Aranyló este
van, csakis a te műved
ez a ragyogás.

 

Bolond:
Ma a napot játszom el
aranylok a részvétlen kékben
meleget szórva, fényt dadogva.

 

Bölcs:
Halált muzsikál minden lépés.

 

Boldog:
Időnk gyomrából hiába szakad fel
fényes, új virradat;
a szétrebbentő ébredés nem segít,
hogy ne kívánjam újra tebenned magam.

 

Büszke:
Aki szánalmával kínál,
ne enyhítse éhem!

 

Csapongó:
Hatalmába kerít a megsebzett
madár éneke.

 

Derűs:
Ma a radaragyú és szívű
fecskéket néztem
tudtam örülni
mások örömének.

 

Dühös:
Mit érsz olvasztókemence
ha füstöd nem köhögtet?

 

Egoista:
Költőm borából
mióta, már hogy csak én
kortyolgathatok.

 

Ellenálló:
Nem hagyom kiűzni
szívemből a beteg és
magányos angyalt.

 

Erős:
Tűröm, amint az olthatatlan terjed bennem.

 

Élhetetlen:
Kő helyett kenyérrel célzom meg gyilkosom.

 

Éber:
Nézem a könyörtelen köröket;
hol lazul meg egyetlen láncszem.

 

Filozófikus:
Mennyit tud a felszínről a mélység
Mit éreznek vakond-gyökerek?

 

Féktelen:
Elérhetetlen merre még?
Nyomod keresve tüzet lop
ereimbe a titokzatos.

 

Fogadkozó:
Ha majd a szavakat meglelem,
gyönyörű magányt osztok meg veled.


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS