Almási Éva, aki Psota Irén után léphetett a Nemzet színészeinek sorába 2016-ban, kezdeményezte és létrehozta a Psota Irén Alapítványt, amely minden évben pénzjutalommal járó díjat adományoz egy-egy olyan színésznőnek, akinek sokszínűsége, teljesítménye méltó a kétszeres Kossuth-díjas Psota Irén szakmai örökségéhez. (Minden magyarországi színház jelölhet színészeket a díjra. A Psota Irén-díj ezüst plakettjét Rosta Péter grafikus tervezte és Tóth László ötvösművész készítette, rajta pedig Psota Irén aláírása és kedvenc bohóca látható.)
A laudáló és a laudált
Nagyon sokat mond ez a civil kezdeményezés. Idén harmadszor került átadásra, a színházi világnap alkalmából.
Nemrég Radnóti Zsuzsa alapított egy díjat saját Kossuth-díjából, ugyancsak alapítvány létrehozásával.
Fontosak a díjak, az elismerések miatt. Hogy érezze a színész, megbecsülik, azon túl is, hogy sikerei vannak. Kell a jól végzett munka nyugtázása, szükség van a dicséretre, különben az ember könnyen alulbecsülheti magát s még annyira sem lesz képes, amennyire addig. Az elismerések szárnyakat adnak a művésznek és vannak, akik azonnal gyümölcsöztetik a megbecsülést. Ezért különleges elismerés illeti a díjalapítókat, akik az elődök neveit, munkájuk tisztességét örökítik meg így az utókornak. Mint Almási Éva és Radnóti Zsuzsa.
A Psota díjat 2017-ben Hegyi Barbara, tavaly Hernádi Judit, idén pedig Für Anikó kapta.
Fűr Anikó a díjjal
A Psota-díjat odaítélő kuratórium tagjai: Almási Éva, a Nemzet Színésze, Törőcsik Mari, a Nemzet Színésze, dr. Hazai Kinga ügyvéd (az alapítvány elnöke), Hegedűs D. Géza Kossuth-díjas színművész, dr. Lantos Endre főorvos, dr. Langer János ügyvéd.
A díjátadón Mácsai Pál, az Örkény Színház igazgatója laudálta Für Anikót, Hegedűs D. Géza adta át a díjat. A tavalyi díjazott Hernádi Judit is eljött gratulálni Für Anikónak. Sokan eljöttek, gratuláltak a díjazottnak és örültek az ünnepnek. A színház nagyon sokat tehet az emberek közötti jobb kapcsolatért.
Almási Éva a díjkiosztás után a nézőtéren
Az idei színházi üzenetben is elhangzott: „Amikor megértettem, hogy a színház önmagában is olyan, mint egy ország, a világot behálózó hatalmas terület, felszabadító döntést hoztam: ne menj el onnan, ahol vagy, ne rohanj máshová. Ahol te vagy, ott a közönség. Ott vannak a társaid, akikre szükséged van. Otthonodtól távol a mindennapi élet kusza és átláthatatlan. Ezen a látszólagos mozdulatlanságon dolgozz, indulj a legnagyobb utazásra, járd be újra Odüsszeusz és az argonauták útját: légy az a mozdulatlan utazó, aki segíti, hogy saját világod súlyosabb és szilárdabb legyen. Utazásod ahhoz a pillanathoz vezet el, amikor a hozzád hasonlókkal találkozol. Feléjük tartasz, a szívükhöz, a lelkükhöz. Feléleszted és összegyűjtöd érzelmeiket, emlékeiket. Utazásod szédítő, gazdagsága felmérhetetlen, és senki nem teheti semmissé. Valójában nem fogjuk fel, hogy ez az utazás a nép képzeletében, a legtávolabbi földekbe vetett mag, vagyis a nézők polgári, etikai és emberi lelkiismerete. Így hát nem mozdulok, otthon maradok, látszólag nyugodtan, valójában éjjel és nappal munkába merülve, hiszen e mozdulatlan mozgás lendülete művészetem titka” – írja a Színházi Világnapra írt üzenetben Carlos Celdrán, író, rendező, színházigazgató.
Gratulálunk Für Anikónak, az új Psota-díjas művésznőnek!
És köszönjük Almási Évának a nagylelkű kezdeményezést. A nagyobb az, aki ad elve mindig felemeli az adományozót. Azt meg különösen, aki nem a maga, hanem mélyen tisztelt és nagyra becsült pályatársa nevét emeli fel a sajátja helyett. Almási Éva művésznő szerényen ült a közönség soraiban. Egy néző volt a sok közül. Miközben ez a megtisztelő kitüntetés nélküle nem született volna meg.
Hozzászólások