Bár sohasem láttam, ott volt
álmaimban a Notre-Dame
ódon falaival, Quasimodo
alakjával bejártam ifjan,
s most lángok emésztik
Párizs kincseit. Tornyok
omlanak, robban az
üvegablak, a lángok az
égig csapnak. A világ
tehetetlenül, dermedten áll,
nekem könnyeim peregnek,
már nincs remény, nincs vigasz.
2019 04 15
Hozzászólások