Utazok nagy céltalanul, mintha a 24-es villamoson ülnék – nyár van tűz a nap és hiányzik a villamos teteje, így még nehezebb elviselni a forróságot. Rendíthetetlenül ülök, elhatározom, hogy kibírom az Orczy térig, az új buszon jobb lesz a helyzet, ott működik a klímaberendezés. A villamos döcög a megolvadt sínek miatt, az utasok méltatlankodnak, van aki hangosan káromkodik, ekkor veszem észre, hogy a másik oldalon egy nagyon picike lányka leesik az ülésről és gurul az utastérben. Azonnal felállok, felveszem a csenevész masnis minilányt, mosolyog aprócska szemeivel, úgy látszik megszokta már az ilyen helyzeteket, eséseket. Körülnézek, hátha van hozzátartozója, de senki sem jelentkezik a gyermekért. Visszaültetem a helyére és csak néz, nem tudom elviselni ezt a tekintetet, gyáván leszállok a következő megállónál.
***
Kevés a gyerek az iskolában, mondom, de még így is megbontották az 1-4. osztályt kis és nagyfelmenő csoportokra. Nekem az 1-2. osztály jutott. Emil egykori igazgatóm (aki már 10 éve halott) kapta a 3-4. osztályt, arra kért segítsek neki az alsósok tanításában, mert ő világéletében nagyokat tanított, hozzájuk szokott, nem ért a kicsik nyelvén.
***
Nehéz helyzetben vagyok többedmagammal Baranyában rekedve a hó fogságában, mintha egy falusi váróteremben. Ki kellene jutnom innen mielőbb, egy sürgős találkozóra igyekeznék, de nem tudom hogyan. A teremben töksötét van, a vegyes társaság tagjait a hangjuk alapján beazonosítom, köztük van Anita menyem, aki Komlóra szeretne hazajutni, mire az unokám megérkezik az iskolából, egyre a pontos időt kérdezi. Itt van még egykori osztálytársam, aki forgalomirányítóként dolgozott itt élete végéig, türelemre inti az embereket és mint egy jó stewardess az eltérített vagy meghibásodott repülőgépen, igyekszik tompítani a feszültséget, hogy megelőzze az igazi pánikot – azt mondja sok kacifántos helyzetet átvészelt, innen is kijutunk nemsokára. Persze, hogy kijutunk, nyugtázza Tarlós polgármester az ő rendíthetetlen nyugalmával, de volt osztályfőnököm szkeptikusan megjegyzi, akkor még sokat várhatunk, inkább menjük ki együtt. Néhányan nekifeszülnek a terem ajtajának, ám a kitörési próbálkozás meghiúsul, mivel a befagyott ajtó ellenáll. Nincs más választásunk, mint beszélgetni tovább a sötétségben.
***
Iskolában vagyok, irodámban teszek-veszek. Nem volt időm hazamenni, elhatározom hogy az előtérben levő mikróban főzök spagettit, az íróasztalom végén egy mosogató is van, itt pedig leöblíthetem a tésztát. Meglehetősen kínosan érint, hogy benyit valaki az irodába, próbálom letakarni az ételt, ám a nagy sietségben megbillen a főzőedény és tartalma mind a mosogatóba kerül. Rajztáblával fedem le a mosogatót, de a belépő kolléga szimatol, látja a gőzt is, kárörvendően néz rám, de nem firtatja a történteket.
***
Hozzászólások