pörög az örök
Éj után majd ott a reggel,
így van évezredek óta.
Csupán a dátum nő eggyel,
s a rigó más, nem a nóta.
A még mindig és a megint
majd újrakezdi önmagát.
Napórát árnyéka megint,
fénye súlytalan,tört karát.
Bár bölcselkedik a remény,
kibúvóját megkereste:
próbálta tű fokát szegény,
becsapta a beste este!
Isten szemében nincs zavar.
A jövő sem szebb, mint régen.
A múlt betakar-kitakar,
ezért holttalan az Éden.
Szóljon hozzá!