Egy széttört kő sebe
soha be nem heged
egyszer majd
szívedhez karolnád
– s vele a múló időt –
mint veszteségedet
Hajlékony hazugság
mint olajfa ága
mítoszként
hajt a kövek alól
régmúltból a mába
A kő nem emlékszik
nincs jövője álma
hiába
nő föléje pálma
érzi csak egy árva
Nincs levélre vésve
Isten tévedése
ott lapul
a hernyók szemében
sátán nevetése
A kő emlékeztet
ez még nem a végzet
nincs vátesz
de a könny is lehet
égő Eufrátesz
Szóljon hozzá!