Nálunk, odahaza, Erdélyben a karácsonyfát a Jézuska hozta. Karácsony közeledtével igyekeztünk egy kicsit jobbnak lenni, abban a reményben, hogy így több ajándékot kaphatunk. És eljőve Karácsony szombatjának estele. A felszegen már kántálni kezdtek a legények, visszhangzott a kicsi falu, Magyarsáros a karácsonyi énektől.
Még egy-két óra és itt is lesznek – állapította meg a ködpárába burkoltan belépő nagyapám.
Szívrepesve vártam a Jézuskát. Szüleim, többnapi huzavona után, beleegyeztek, hogy személyesen is találkozhatok vele. Vele, aki mindeddig észrevétlenül osont ki a szobából, csak a gyönyörűen földíszített karácsonyfát és az ajándékokat hagyta hátra maga után. A duruzsoló kályha mellett üldögéltünk ünnepi ruhában nagyapó, nagyanyó és én. És vártunk. A Jézuskát vártuk.
Egyszer csak kinyílott az ajtó, és teljes életnagyságában megjelent előttünk. Kifordított bőrkucsmával a fején, nagy, fehér gyapjúszakállal, fehér köpenyben és gumicsizmában, aminek a szárából is gyapjú-tincsek lógtak ki. Lerakta az ajándékot az asztalra, a kis karácsonyfa alá, én meg félénken elénekeltem egy kis dalt és megköszöntem az ajándékot.
És a Jézuska, amint jött, el is ment, hiszen sietnie kellett, még sok jó gyereknek kellett vinnie ajándékot.
Pár perc múlva megérkeztek a szüleim is a szomszéd, Pataki Istók Jóska bácsi társaságában. Közösen örültünk a sok ajándéknak.
A kántálók is eljutottak hozzánk, a beköszöntőt mondó legény ujjongva hirdette Jézus eljövetelét.
„…Messze-messze innen, a napkeleti részen,
Egy ragyogó csillag jelent meg az égen,
Melynek fénysugara azt hirdeti néktek,
Most született meg a világ megváltója
Betlehem városában, piciny jászolában…”
Az ősi rigmus magával ragadott, a gyermekfantázia pillanatok alatt Betlehembe röpített vissza. Nagyapám halkan mesélni kezdte Jézus születésének varázslatos történetét.
– Nagyapó, de hát ez nagyon régen volt. Akkor, hogy lehet, hogy a Jézuska ma is él?
– Lassan kétezer év telt el azóta kisfiam, és amint látod, ma is él. Itt járt közöttünk – simogatta meg a fejemet nagyapám.
A gyertyafényes karácsonyfa és az új játékok gyorsan elvonták a figyelmemet a bibliai történetről. A felnőttek koccintgattak, kóstolgatták az újbort, miközben kellemes ünnepeket kívántak egymásnak.
Már későre járt, a szomszédok szedelődzködni kezdtek, búcsúzkodtak, hazaindultak. Istók Jóska bácsi is kihörpintette a poharát, mindenkivel kezet fogott és „Jó éccakát!” kívánva kilépett az ajtón. Én is kikísértem. A sűrű hóesésben a kiskapu mellől egy kis batyut vágott a hóna alá. Gumicsizmájából hátul kilógott egy kis gyapjútincs.
Azóta már sok év telt el, de én többé sosem találkoztam a Jézuskával.
Hozzászólások