Nemrég levelet kaptam. Mintegy 800 kilométerről, Moldvából, Bákó megyéből. Catea Emilián küldte a levelet, aki „keresztapjává fogadott”! Így, közeledve az ötvenhez, gondolom, elég merész vállalkozás egy újabb keresztgyereket elvállalni, hiszen az, mint tudjuk elég nagy erkölcsi és anyagi felelősséggel jár ma.
A kockás papírra íródott levél szíven ütött. Az egyszerű, minden udvariassági formulákat mellőző megszólítás csak egyszerűen ennyi volt: Kedves Keresztapám. Csak így. Felkiáltó jel nélkül. Mintha csak egymás mellett ülnénk és elbeszélgetnénk egymással ott fent, náluk, a havasok lábánál. Aztán a bemutatkozás következett. Magyar fülnek kissé furcsa, de azok számára, akik belekóstoltak a román nyelvbe, érthető szófordulatokat használva.
A legmegdöbbentőbb számomra a második mondat volt, amiben azt írta, hogy: „Én Magyarfaluban ülek.” Ebben az esetben az ige a román „stau”-ból került a szövegbe tükörfordításként. A román nyelv sajátosságából adódóan a valahol tartózkodást (esetünkben), az állást és a (le)ülést is ugyanazzal az igével fejezik ki.
És még csak ezután következett a java. Erdélyi fülnek egyáltalán nem idegenen csengő szavak sorjáztak a következő mondatokban.
A szülőfaluja „erőst szép helyen vagyon”, ahonnan „eléfelé” (nyolcadik után) a szomszéd faluba fog járni iskolába. De mindezek közben „erőst sokat” dolgozik a „mezőnd, otthond és az állatokval”.
Csodálatos szavak, kifejezések a távolból, évszázadok homályából, kristálytiszta forrásból.
Ez év elején, amikor egy, az újságban megjelent kishírben ráakadtam a csángó gyerekek „örökbefogadására” felszólító felhívásra, nem gondoltam, hogy ilyen nagy örömben lesz részem. Manapság, amikor szinte naponta gyűjtünk, gyűjtenek a rászorultaknak, sokszor „elvész a gyerek a sok bába között”, átsiklunk a segélyt kérő felhívások felett.
Ám ez esetben, amikor az internetes honlapon bővebb információkhoz jutottam, arra gondoltam, ez az ügy, támogatásra méltó.
Sorstársaimmal, Pécsre és környékére áttelepült erdélyi barátaimmal egyeztetve, a már rendszeressé vált farsangi bál tombolájából befolyó összeget (mintegy 30 000 forintot) egy csángó gyerek egy éves magyar nyelvű oktatásának fedezeteként a Dévai Szent Ferenc Alapítvány Csángó Keresztszülő számlájára utaltunk át.
És íme, pár hónap múlva, a kissé nyögvenyelős adminisztrációs hibákat kiküszöbölve, mintegy ötvenen-hatvanan keresztapákká, -anyákká válhattunk. Közös teher, de édes viselni, hiszen egy olyan cél érdekében szövetkeztünk, ami értelmet ad létezésünknek, múltunknak, jelenünknek, és remélhetőleg a jövőnknek is.
Alább pedig, hadd válaszoljak pár sorban a keresztfiunknak:
Kedves Keresztfiunk, Emilián!
Ismeretlenül is keblünkre ölelünk. Nagyon örülünk, hogy a Sors, vagy az Isten, megadta nekünk azt a lehetőséget, hogy segítségedre lehessünk. Reméljük, azzal jól gazdálkodsz, és tovább folytatod tanulmányaidat.
Egyik keresztapádként, én magam szívesen találkoznék veled és családoddal. Nekem két fiam van. Egyikük, Szabolcs, veled egyidős, Bálint három évvel kisebb. Ők is szeretnének megismerni. Reméljük, ha anyagi lehetőségeink megengedik, jövőre találkozhatunk veled, akár nálatok, akár itt nálunk, Pécsett. Kérlek, írj még magadról, és családodról, iskolai eredményeidről.
Jó egészséget és jó tanulást kíván, sok szeretettel, keresztapád: Bandi András.
*
A Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elérhetősége: mcsmsz@csango.ro, keresztapa@csango.ro, www.csango.ro Postacím: RO-600.162 Bacau, Str. Cremenea Nr.2/D/1.
Hozzászólások