A hentes pult felé közeledek. Egy csinos, magas szőke hölgy simán „besorol” elém. Fülén telefon. Éppen értekezik.
– Igen én is erre gondoltam. A f@szom tudja! Intézkedjél a vállalkozásunk ügyében. Igen. Te tudod, hogy mi kell hozzá.
Közben araszolunk. Most őrá kerül a sor. Mögöttem még ketten-hárman sorakoznak.
– Szia! Húsz dekát kérek a Pick sertésből. Igen, abból. Egyébként éppen a Robival beszélgetek. Üdvözöl.
– Én is üdvözlöm – így a felvágottas hölgy. Milyen vállalkozásba fogtok?
– Nyílászárók. Árnyékolástechnika.
– Arra most nagy szükség van, ebben a hőségben.
A másik eladó is csatlakozik.
– Nekünk is szükség volna egy hálóra, az erkélyre.
– Nem, mi csak gyártjuk. Tudod, most én egy ilyen cégnél dolgozom, aztán gondoltunk egyet… a beszélgetés már jó pár perce tart.
Hátratekintek. Látom a hátam mögöttiek is kissé nehezen tűrik a bratyizást. De mit tehetnek? Várnak szépen a sorukra. Még egy tétel, aztán végre én is sorra kerülök.
– Tíz deka marha párizsit kérek!
Látom, kevesli, de ebben a melegben csak kis mennyiséget vásárolok. Rám romlik.
– Más?
– És tíz deka csülöksonka – mondom, szinte szégyenkezve. Becsomagolja, a kosaramba dobom. Irány a kassza. Itt is hosszú a sor. Egy nyugdíjas néni türelmetlenkedik, mert lassú a gép, későn adja ki a számlát. Még hárman állnak előttem. Kibírom.
Végre én kerülök sorra. A kasszás „lehúzza” a leolvasón a négy tételt. Nyolcszáz és pár forint. Ma sem járultam hozzá túlságosan a magyar nemzetgazdaság fellendüléséhez.
Kártyával fizetek. Áru a szatyorban. Elindulok az ajtó felé.
Besípol. Rögtön megállok és visszalépek. Kissé értetlenül nézek a kasszás hölgy felé. Ő is engem figyel. No, meg sokan másak. Visszasétálok a kasszához és kitárom a szatyromat.
– Biztosan a felvágott!
Kibányászom a szatyor fenekéről, és valóban mindkét csomagoláson ott a biztonsági mágnes csík. Egyik értéke 170 a másiké 204 forint. Még egyszer kézbe veszi, lehúzza a mágnes-semlegesítő készüléken.
– Látja? Ilyen időket élünk – szól halkan. Talán az első, sorban váró vásárló is hallja a „bocsánatkérését”.
Megszégyenítve indulok haza. De mi lett volna – gondolkodom magamban – ha ezt egy kiskorú gyerekkel, magatehetetlen öreggel „játsszák el”? Tényleg már itt tartunk, hogy pár száz forintos tételeket kell lopás ellen biztosítani? Vagy netalán-tán ez a hentes pultos hölgy bosszúja volt? És a kasszás hölgy miért nem teszi a dolgát? És vajon mennyibe kerül két ilyen mágnes csík. Biztosan, több mint a két felvágott ára.
Magyarország, Pécs, napjainkban.
Hazaérek, a tv-ben látom, hogy az amcsik ezelőtt ötven évvel a holdra szálltak.
Hozzászólások