Pepita mondta, és Keke mondta,
és ismeretlenek is mondták a
buszon, hogy jó lesz, de én nem
hittem nekik, mert jobban
féltem az ismeretlentől szokás szerint,
mint amennyire szerettem volna magamhoz
ölelni ezt az új életet. Ahogy most szombat
reggel mindez végigfut a fejemben, kinyújtom
kezem a könyvért, és olvasok, lassan megértem:
nekem most már minden reggel szombat reggel
lehet, és akkor egyszerre élesen látom a
helyzetet, s a fényességes reggeli ég alatt
ünnepélyesen, magamhoz ölelem az életem.
Hozzászólások