Julika néni ezen a reggelen korán kelt. Benyújtott a konyhában a sparheltbe. Lábosba vizet tett fel, ha felforr, tea lesz. Pál uram még aludt, az este későn tekergett haza a kocsmából, kellett egy kis pihenés, hogy az egyensúly rendbe jöjjön. Az asszonyt azonban hajtotta a cselekvés vágya, bement a szobába és mondta az urának: – Keljen fel kend, menjen be Újfaluba. Nézze meg, hogy lehet-e már kapni napos csibéket. Hozzon belőle vagy harmincat!
Pál uram összeszedte magát, fejébe csapta a kalapot és elviharzott a buszhoz. Dél már elmúlt, amikor visszaért, látszott rajta, hogy pár pohárral gyógyította a tegnap esti túltöltést. A csibékről csak annyit mondott: – Nincsen! Julika néni bosszankodott, úgy érezte Pál uram nem a piacon volt, hanem csavargott. – Holnap majd én megnézem! Nem lehet rád bízni semmit! – mondta mérgesen. Másnap beutazott a piacra. Rendben meg is vette a csibéket, már útban volt a buszhoz, amikor Tóth cipész mester a műhely előtt megszólította:
– Jó, hogy látom Julika asszonyságot. Megpróbálhatná a csizmát, amelyet Pál uram rendelt! Ezen elcsodálkozott, nem beszélt neki, semmiféle csizmáról. A kíváncsiság mégis a műhelybe vitte. A mester elébe tette a fekete pár csizmát. Julika néni elhűlt, amikor meglátta. – Nekem harminchatos lábam van! Ez mekkora?
– Negyvenes a méret! – mondta Tóth cipész mester.
– Ezt biztos a macájának csináltatta. Na, majd adok én neki, csak menjek haza! – mondta mérges, felemelt hangon. A cipész mester, hirtelen nem tudott mit mondani, már meg is bánta, hogy szólt. Persze jót akart tenni. Julika néniben forrt a méreg, a buszon nem beszélgetett senkivel. Eszébe jutott, amit Piri asszony mondott, hogy egyik reggel a szomszéd utcai Aranka futott ki a csűrből. – Ez a büdös, biztosan ott üzekedett vele! Neki csináltatta a csizmát, mert annak a bárcásnak van negyvenes lába!
Hozzászólások