Kéken
védőn
észrevétlenül
fölénk terül a nyári égbolt
csillagokkal szegett palástja
Flitteres
hímzése nem hivalkodó
– eloszlanak a végtelenben apró lámpásai
A nappal összegöngyölíti
az éji takarót
Másik égboltra hordja át
hátára vetve a Mindenség bársonykabátját
Puha lepel
hunyorgó
csillámos
mélykék szőnyeg
mit nimfák szőttek
rojttal szegtek a gráciák
Nílus istennői parfümmel átitattak
A Nyilas íja pendül mint bőgő húrja
és átszeli a homorú eget
Hattyú és Kassziópeia között
elsuhan
Elzengi az éj himnuszát
Csillag-zuhatag palástja
eléd kiterítve
vár
hogy lépj rá
indulj el rajta
Égi Mezők vándora
Hozzászólások