Dezső, ez az ötven éves, nős férfi, ott állt a troli középső ajtajánál. Most nyomta meg a leszállást jelző gombot. A megálló közeledett. Egy férfi mögötte, megkérdezte:
Itt kell leszállni a Nyugatihoz?
– Igen! Itt! – mondta röviden és határozottan.
– Köszönöm! – volt a válasz.
Tovább nem figyelt, a leszállásra koncentrált. A troli fékezett. Kinyílt az ajtó, lelépett. Szembe találta magát egy idősebb, kiszőkített hajú hölggyel. Mellette egy fiatal, nem több mint húsz éves lány állt. Vörös haja volt és kék szeme. A bőre bársonyos és fehér. Az idősebb kérdezte Dezsőtől:
– Nem akarsz egy kis friss szexet? – így egyszerűen, hirtelen.
Csodálkozva nézett a szőke nőre, aki korban megegyezett Dezsővel.
– Nem velem! Ő vele! – mutatott a fiatal lányra.
Dezső még egyszer végignézte a lányt. Szép volt és úgy érezte, kedvére való lenne.
– Most tanul be, kezdő! – mondta a szőke.
– Ezt tanítani lehet?
– Persze. Vannak fortélyai.
– Mennyi?
– Most még csak kétezer!
Gondolkozott az ajánlaton. Valóban nem sok egy ilyen fiatal lányért. Aztán azt kezdte magában latolgatni, mit tudhat ez a még gyerek lány? A szőke nő mintha olvasott volna a gondolataiban.
– Tud ő már sok mindent!
Dezső felhúzta a szemöldökét, gondolkodott. Megnézte a lányt még egyszer, Valóban szép volt. Aztán a szőke nőre nézett, kissé kérdően.
– Nézz rá, milyen szép! – tárta szét a karját a szőke nő.
– Azt látom, csak azt nem értem, miért kell ezt tennie?
– Vidékről jött. most helyezkedik itt el.
– Nem ezzel kellene kezdenie! – tette hozzá nyomatékkal Dezső, mintha félteni kezdené a lányt.
– Ezzel lehet jó pénz keresni! Ő pedig szép, fiatal, sokra viheti még.
– Ezen a pályán? – hitetlenkedett továbbra is.
– Természetesen! Ez egy ősi mesterség. Sokan csinálják ezt.
– Azért nem annyian! – próbálta nyugtatni.
Közben mentek az utcán a Nyugati felé. Dezső jobbján az öreg szőke nő, mellette a fiatal. Dezső időnként megnézte a vörös hajú lányt. Tényleg szép volt, olyan, mint egy bimbózó rózsa. Duzzadt az erőtől. Mellei formásak, szép darázsderékkal, csinos lábakkal. Egy könnyű, rövid ujjú, vöröses színű nyári ruha volt rajta. Egy piros színű kis táska a kezében, harmonizált hajának és ruhájának színével. Ahogy ott lépdelt a szőke nő mellett, egyáltalán nem látszott rajta, hogy zavarban volna, vagy éppen a légyott lebonyolítása miatt lámpaláz fogta volna el.
Dezső fontolgatta a helyzetet, tudta, gyorsan kell döntenie, mert a szexben nem lehet az időt húzni. Ezt már tapasztalta az asszonynál is. Mindig mondta neki, hogy egy kicsit lelassult, körülményesen vetette le a trikóját, a gatyájáról nem is beszélve.
– Mit húzod az időt? Kell neked ez a barlang, vagy mész a kutyussal sétálni? – türelmetlenkedett mindig az asszony.
Ilyenkor leforrázódott, már el is ment a kedve az egésztől. Némán összeszedte levetett ruhadarabjait és kiment a fürdőszobába. Belenézett a tükörbe, aztán annyit mondott:
– Ökör!
Ezek után nehezen tett kezdeményezést egy újabb kísérletre. Azon ábrándozott, ha egyszer jönne egy igazi, tüzes asszony, lányról már nem is beszélve, az biztosan nem forrázná le ilyenekkel. Ha kellene, kivárná, akkor ő is más lenne, ugrásra kész!
Most pedig itt van ez a fiatal lány. Biztosan figyelmesebb lenne. Hiszen ezt a mesterséget csak úgy lehet űzni, ha a hölgy az igénybe vevő, megrendelő szerinti aktusra figyelne.
Még egyszer megnézte a fiatal lányt. Kedvet kapott a légyotthoz, még akkor is, ha az öreg szőke nő ott legyeskedik.
– Még egyszer, mennyi? – kérdezte az árat Dezső.
– Kettőezer, csak neked! – mondta izgatottan a szőke nő. Érezte, az üzlet létre fog jönni. – Te olyan szimpatikus vagy. Kezét a vállára tette, ő inkább szívesen érezné a lány kezét a vállán. De az üzletkötésben a közvetítő jobban benne van.
– Akkor megyünk! – mondta Dezső és érezte csodás lesz ezzel a fiatal lánnyal. Aki állítólag még kezdő. Elképzelte, milyen is lehet ezzel a harmatos vörössel.
A Nyugatitól nem mentek messze, csak a Kresz Géza utcáig. Szürke, keskeny lépcsőház vezetett fel az emeletre. Itt tágas, hosszú folyosó fogadta őket. Dezsőnek feltűnt, ahogy haladtak a folyosón előre, jobbra és balra, elég sűrűn lakás bejáratokat látott. Biztosan kis garzonok, gondolta, de aztán amikor beléptek a lakásba, mindjárt eszébe jutott egyik barátjának a története. Itt azért vannak ilyen sűrűn ezek az egy szobából, mosdóból, vécéből álló lakások, mert ezek régen, még a háború előtt kupik voltak. Úgy látszik az eredeti funkciótól a ház több évtized után sem tudott megválni.
– Ez a Piroska lakása! – mondta a szőke nő.
– Elég pici!
– Nem baj, arra pont elég!
– Ez igaz!
A lakásban egy szétnyitható rekamié, kockás piros színű pokróccal letakarva. Két fotelszerű ülő alkalmatosság, egy kis asztalhoz tolva. A falakon női fotók, ruha nélkül, akt képekben, mintha étvágyat akarnának gerjeszteni a következő percekhez. Letelepedtek, a lány egy fehérnek tűnő lepedőt terített a rekamiéra. A szőke bement a fürdőbe, az ajtóból visszaszólt.
– Kezdhetitek, úgy ahogy mondtam neked! – és a lányra kacsintott és becsukta az ajtót.
– Az összeget előre kérem!- mondta a lány határozottan, szinte már rutinból.
– Elnézést! – tette hozzá zavartan Dezső és a pénztárcája után kutatott. Nehezen kivette a zsebéből, mert a pénztárca keresztbe fordult, nem akart kijönni. Kinyitotta és két darab ezrest tett az asztalra – Köszönöm! – tette még hozzá és kissé elpirult az arca.
Dezső ott állt a lánnyal szemben. Szemei fényesen csillogtak. Feléje nyúlt, magához húzta. Kezében érezte a lány mellét, amely masszívan tartotta formáját. A lány megoldotta Dezső derékszíját, ő pedig kigombolta ingjét. A lány segített levetni. A trikóból is kibújt. Félre dobta, aztán a pantalló következett. Egy mozdulattal kilépett belőle, azt is a székre repítette. A lány keze már az alsónadrágját érintette, mikor kivágódott a bejárati ajtó. Egy kombinált szekrény nagyságú férfi állt az ajtóban. A zajra a szőke nő is kijött a fürdőszobából. A férfi elkapta és nagy csattanásokkal kísért pofonokat zúdított rá. Látszott rajta, hogy tényleg mérges és nem lámpalázas. Feszült benne a hirtelen jött méreg.
– Megmondtam neked, vele nem csinálhatod ezt! – kiabálta.
Szólni szeretett volna a szőke.
– Elég, ha te kurva vagy, ő nem lesz az! – szögezte le egyértelműen.
Dezső megszeppenve állt a rekamié mellett. Szemével a nadrágját, trikóját, ingét kereste. A szekrény nagyságú férfi feléje fordult:
– Szedd össze a holmidat és takarodj! – rivallt Dezsőre, aki megsemmisülve, sietve magára kapkodta levetett ruhadarabjait.
– Menj, még nyugodt vagyok! – tette hozzá kemény hangon, figyelmeztetőleg, még jobb kezének mutatóujját is felemelte.
Dezső gyors mozdulatokkal feltépte a bejárati ajtót. Utolsó képként a vörös hajú lány félelemmel teli arca maradt meg számára. A folyosón igazította meg magán a gyorsan felvett ruháit. Az otthoni fürdőszobai jelenet jutott az eszébe, aztán hozzátette:
– Te tényleg ökör vagy!
Hozzászólások