limonádét készítettél nekem
először gondosan belefacsartad a vízbe a citromot
persze a magokat kihalásztad
majd jól elkeverted a cukrot
közben
hideg ősz lett odakint
nem tudtad
hogy az őszhöz már nem illik a limonádé
arra sem emlékeztél hogy cukor nélkül szeretem
jégkockát is tettél bele
majdnem lefagyott a nyelvem
nem értetted mi a baj
sürögtél és forogtál
vizsgáltad a tekintetem
szerettél volna beférkőzni valamelyik résen
de már nem engedtelek be
ezért
zavarodban újra töltöttél a limonádéból
az már túlcsordult poharam peremén
le a tálcára
ünnepi szalvétám sem tudta magába rejteni
már átömlött a tálca szélein
az asztal is csupa ragacs lett
de te csak zúdítottad a limonádét
szóltam
de nem hallottad
mutogattam hogy lásd meg mi történik
de nem vetted észre
már az asztal alá folyt az egész
átfolyt a padló repedésein
ki a szobából
áradt az utcán felduzzasztva a járdát
belekeseredve kanyarulataiba
és te csak öntötted tovább dögfáradt poharamba a ragacsot
és csak fürkésztél hogy mi lehet a baj
felolvastál az idevágó szakirodalomból
hogy tudományos támasztékot eszkábálj
jól értesz a szellemi létrák ácsolásához
harmincegy
közösnek vélt év alatt
lassacskán magad is tudományos irodalom lettél
könyvalakú fejed vaskos könyvlábaid lelassították légzésedet
így
már nem vetted észre
miként fulladtunk bele egy pohár limonádéba
az utolsó
hideg őszi napon
Hozzászólások