Egy szomorú, de ugyanakkor felemelő esemény szem- és fültanúja lehettem Szászrégenben.
A néhai Máthé Márta matematika tanárnő, a város közismert és nagyra becsült pedagógusa utolsó kívánságaként a temetésére szánt koszorúk összegét tanítványai a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gondozásában nevelt gyerekek számlájára utalták át. Ezt a nemes cselekedetet jött megköszönni személyesen Böjte Csaba ferences rendi szerzetes. A hálás közönség dugig megtöltötte a rendezvénytermet, egy része a városi könyvtár folyosójára szorulva hallgatta végig a színpadon folyó tartalmas párbeszédet.
Nem érzem magam elég beavatottnak, hiszen ismereteim elég felületesek, így inkább csak az elhangzott kérdésekre adott válaszok kivonatával, egy-egy megszívlelendő gondolattal szeretném illusztrálni az ott elhangzottakat.
– Örömmel jöttem – vágott bele az üdvözlés után Csaba testvér a mondandójába. Először az „Ablak a végtelenre” című könyvéről kérdezték, ami több mint százezer példányban fogyott el, és abbéli reményét fejezte ki, hogy „rövidesen lenyomjuk a Harry Pottert is”!
„Hinni kell a szeretet végső győzelmében!”
„A mai fiatalokra jellemző: csak felületes ismeretek birtokában vannak.”
„Megnyílik egy kis ablak a 20. és 21. századi magányosság, elidegenedés világában.”
„Gazdagabbak leszünk, ha több embert ismerünk meg.”
„Jézus első munkanapja a megkeresztelkedéssel kezdődött, de mindjárt a második napon közösséget épített, megkereste első munkatársait.”
„A szeretet parancsa: ajtót, ablakot kinyitni!”
A „Keresztény tanösvény” videó sorozatról is ejtett pár szót. Mindenki számára fontos kell hogy legyen a „Hiszekegy” és a „Tízparancsolat”ami a boldogság felé vezető út útmutatói, a „Szentségek” amik vigasztalnak és az „Imádság” amivel közelebb kerülhetünk az Istenhez.
A továbbiakban arra próbált rávilágítani, ami talán nem mindenki számára érthető.
„Itt, Európában, ötszázmillióan élünk békés, vér nélküli mindennapokat. Európa a béke szigete. Aleppó egy ötmilliós város, ebből kétmillió lakos romok között él. Mi, európaiak természetes halált halhatunk, itt még a legszegényebb ember is talpra tud állni.”
„Tudom, türelmetlenek vagyunk, de Isten országa lassan épül.”
Pár szóban kitért a boldogságra is.
„Több mint hatezer gyereket gondozunk intézményeinkben, és egyet mondhatok: Isten nem teremt selejtet, rossz gyermek nincs!”
„Jézus megtagadta a birtoklás, a hatalom, az uralkodás örömét”
„Nagyapám, annak idején arra tanított, meg kell különböztetni a jó és a bolondgombákat, így az örömök között is válogatni kell.”
„Istennel egy asztalhoz ülhetünk.” „Szeretni, tisztelni, imádni kell az Istent!”
„A gyermek dolga nem az, hogy a szüleit boldoggá tegye, hanem az, hogy élje az életét.”
A létezés öröméről is ejtett pár szót.
„Amikor tanítás után a gyerekeknek azt mondom, hogy megyünk rekreálni, azt szünetnek, kikapcsolódásnak fogják fel. De ez a szó újrateremtődést is jelent. Az együttlét nagyon fontos, anélkül szétesik a család.”
A jó cselekedetről: „Jó dolog, jónak lenni, madarat etetni, gyereket vigasztalni, gyönyörködni a szépben!”
A szövetségesekről: „Teréz anya azt mondta, hogy egy mosollyal kezdődik minden” „A jót kell kihozni a legrosszabból is.”
A hivatásuknak élő tanítókról, tanárokról: „Jó dolog a helyünkön lenni. Nem azért kell cselekedniük, hogy azt megköszönjék.” „A kis gólyát is eteti az anyja, aztán egy szép napon elszáll.” „Nem könnyű dolog megtalálni a hivatást.”
A papokról: „Az ő feladatuk a boldogság felé vezető utat megmutatni az embereknek, ha ezért esetleg nem is fizetik meg.”
A sommás végszó pedig csak ennyi: „Én is igyekszem mindent jól tenni. Egy biztos, hogy Istent nem tudom überelni!”
Szóljon hozzá!