no
lassan indulni kell
komótosan lépegetve
hívogatja a fény
vakító vonzásából kilépni
nehéz
bár van árnyék elég
mégsem teszi
mindig is fényre vágyott
talán azért
mert élte jórésze árnyékban telt
elméje reluxáján
csak fénycsíkok törtek át
zebraszín vágyai
egyszerre voltak vidámak
és sötétek
egy rövidnadrágos kisfiú
élénk fantáziával
szürke proliudvar fogságába álmodott
esőerdőt
sivatagot
szavannát
bodobácsok tarka csordáit terelgetve
mire észbekapott
már átgázolt rajta az élet
fogságba ejtette a kor
most ceruzát hegyez
hogy lejegyezze
érdektelen történetének stációit
a tartozik rovat rövid
a követel túl hosszúra nyúlt
ezzel örökre adós marad a sors
mégsem rosszkedvű
tudja
érzi
reméli
a fényen túl valaki várja
Hozzászólások