Tegnap

Békésen költöttük el
vacsoránkat, elbúcsúztunk,
ám alig léptél ki,
szobámat belengi
máris a hiányod;
az erkélyre sietek,
hátha meggondolod magad:
perceken belül
csengetsz az ajtón,
de csak a háromnegyedre
hízott hold lebegett
sápadt-kéken
a közönyös égen,
legalább még egy hét
mire egésszé telik,
akkor láthatlak újból,
még alig mentél el,
máris megszólal
bennem felejtett hangod.

Megosztás

Tweet