Csupán a hajnali álomfoszlány maradt meg az éjszakai zagyva sokkból.
Vendégeket várok (a valóságban is gyakran járnak hozzám vendégek, szeretnek nálam lenni, mert elégedettek a traktálással).
Vegyes vendégségsereg érkezik, P. Zsolt író párjával, H. Klárika férjével. Mindenki kávét szeretne inni, elhatározom, hogy kipróbálom az új kávéfőzőt, valahogy nem jön össze a kávéfőzés, mert kávé helyett csak forró víz csorog a kancsóba, restellem magam, a vendégek türelmesek, nem tudom a sikertelenség okát, P. Zs. azt mondja, majd segít, ő tölti a kávéfilterekbe a kávét. Csodák csodája, negyedszerre sikerül a művelet, addig Klárika sem tétlenkedik, szeleteli a híresen jó mákos és diós bejglit, a sütemények ott sorjáznak egy hosszúkás porcelántányéron. Amikor meglátom művemet, elfog a szégyen, mert alig látszik benne a vastag tölteléksprirál, ilyen selejtet életemben még nem hoztam össze. A vendégek szótlanul esznek és kortyolják kávéjukat a nappaliban, amikor égett szag kúszik, árad be a konyha felől, odakozmálhatott a székelykáposztám.
*
Szomszédasszonyom a folyosón áll és zörgeti a konyhaablakom, azonnal nyitom az előszobaajtót, beperdül felpaprikázott hangulatban, pizsamában, kezében egy téglalap alakú fehér doboz fekete felirattal. Ott hadonászik vele, aztán az orrom elé tolja és azt skandálja jó hangosan, hogy hiába értékeltek le, kész átverés, nehogy vegyek ilyet, mert megbánom, de én nem tudtam meg, mi az a valami, amitől már ilyen kora reggel próbál megóvni a szomszédasszonyom.
*
IV.13.
Napok óta fáj a nagyujjam, percről-percre pirosabb, pirosabb lesz és egyre erőteljesebben lüktet meggyült ujjam.
Ennek fele sem tréfa, gondolom, megmutatom jó ismerősömnek, aki többször volt vendégem férjével a kórházi sebészorvossal.
Ismerősöm avatottabb nálam, azt mondja nincs kecmec, el kell mennem férjéhez, mielőtt nagyobb baj nem lesz ebből, már is hívja mobilon a férjét, aki soron kívül fogad, hogy megvizsgáljon. Az asszonynak van autója – néhány perc alatt a kórházhoz érünk, a sebészeten csak úgy bekopogtat, nemsokára kidugja fejét az orvos férj – ránéz meggyült, forró ujjamra és azt mondja – nemsokára behív a rendelőbe, ne féljek az egész 3-4 percig tart, csak most készítsek elő nyolcezer forintot az erszényemből, közben magamban erős fogadalmat teszek, hogy ezután nem hívom meg és nem kínálom minden földi jóval…
*
Zongoraórára viszem unokámat a zeneiskolába, tanárnője korombeli, nagyon szimpatikus ember, Olivér szívesen jár ide.
Amíg a tanítás folyik, sétálgatok a folyosón, be-benézek a nyitott tantermekbe.
Séta és nézelődés közben az a furcsa érzésem támadt, hogy valaki követ, leskelődik utánam. Kiderül, hogy a zongoratanárnő férje ólálkodik a közelemben, nagyon ellenszenves figura, nagyfejű, gülü szemével kacsingat rám, – elhatározom, hogy nem jövök többször ide, inkább otthon a másik unokámra vigyázok.
*
Unokám születésnapja közeledik, az ajándékigényt szeretném kipuhatolni, mivel nem szeretném a haszontalan játékok számát gyarapítani.
Együtt nézegetjük a katalógusokat, rázza a fejét – nem, ez megvan, ez túl dedós, amire rábólintana, azt én tagadom meg, mert nagyobb gyereknek való. Mindegy – gondolom, majd segítenek szülei a döntésben.
Elbúcsúzom, mert időközben besötétedett, futok, hogy elérjem az utolsó buszt, mert még be kell menni a közértbe kenyeret venni.
Hangos szirénabúgással érkezik egy mentő a CBA elé, a sétálóutca lakói kíváncsian hajolnak ki az ablakon, sok utcabeli már itt toporog a bolt előtt, oda nem engednek be senkit. A hatalmas bejárati ajtó üvegén átlátni, mintha a Vészhelyzet c. filmsorozat részlete elevenedne meg előttem: fehér köpenyes orvosok, ápolók tüsténkednek a betegszállító kocsi körül, azt tolják kifelé a rámpán, jól látható a kocsin a fekvő beteg, ő az a kedvenc nyugdíjas eladónő, túlságosan nyugodt az arca….
*
Ismeretlen valaki ül az íróasztalomnál és használja a laptopomat, melynek képernyőjén pornójelenetek látszódnak. Ahogy közeledek hozzá, lázas igyekezettel próbálja eltüntetni a filmet, bezárni a gépet. Szidom azt a kiskamaszt, aki besurranását nem vettem észre a zakatoló mosógép miatt.
Nem tetszik neki a szidalom meg a kioktatás, ezért dühében rugdosni kezdi a falat, de ez a jelenet már otthon, anyám szobájában folytatódik, ahol a vertfalú öregház falából jókora szürke vályogdarabok szakadnak ki a rugdosás hatására.
*
Krumplit vetek vaszari kertünkben, annyi kihagyott év után jól esik a kerti munka.
Feltűnik, hogy túl csendes a reggel, kevesebb a madárhang, nem látok egyetlen fecskét sem, pedig valaha négy-öt fészek is volt ereszünk alatt, istállónkban pedig még ennél is több fészek lehetett. Régen néha zavart az örömteli nagy ricsajozás, most meg szinte fáj a madarak hiánya. Úgy látszik, az emberekkel együtt mintha a madarak is kivesztek volna innen.
Ahogy a sor végére érek, észreveszem a régi barna vékát, valamikor ebben hordtam el utcaseprés után a szemetet: most ahogy el akarom tenni az útból, különös kép tárul elém: a kosárban egy nagy cifra kígyó körül megszámlálhatatlanul sok aprócska kígyó tekergőzik: nem merem elmozdítani a kosarat – csak nézem a nyüzsgést. Mégiscsak laknak erre állatok…
Hozzászólások