Kihűlt világ

A Magyar Nemzeti Galéria mind ez idáig példátlan gazdagságban mutatja be Farkas István életművét a ma megnyílt kiállításán. A Kihűlt világ című, 170 alkotást felvonultató átfogó tárlaton a művész munkái mellett Farkas István mestereinek és kortársainak munkáival is találkozhatnak a látogatók. A március elejéig látható tárlatra a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményén kívül öt külföldi és tizenegy hazai gyűjteményből érkeztek alkotások.

A tárlatot a Soá című kamarakiállítás egészíti ki, amely a 75 évvel ezelőtti vészkorszak áldozatainak állít emléket.

Farkas István az első világháború utáni magyar modernizmus egyik legeredetibb alkotója. A magyar és a francia műkritika egyaránt koruk egyik jelentős művészének tekintette, akinek látásmódja, képi világa, technikai igényessége, felkészültsége, kísérletező kedve egyedülálló volt a kortársai között.

Farkas István apja, Wolfner József, a Singer és Wolfner könyvkiadó tulajdonosa a korszak legnépszerűbb lapjának, az Uj Időknek a kiadója volt. Farkas ötéves korában elveszítette édesanyját, az apa pedig olyan szigorral nevelte fiát, hogy mindez életre szóló mély fájdalmakat és sérelmeket hagyott a festőben. A vagyoni gazdagság, a gondtalan polgári életet biztosító anyagi lehetőségek mellett érzelmi sivárság és az apjától való félelem határozta meg gyerekkorát. Ugyanakkor Mednyánszky László, Lyka Károly, Herczeg Ferenc személyében olyan jó barátok és művészek vették körül, akiktől rengeteget tanulhatott.

A Magyar Nemzeti Galéria mind ez idáig példátlan gazdagságban mutatja be Farkas István életművét. Az eddigi kiállításokon a nagyközönség mintegy 80 képnél nem láthatott többet, most 170 művel találkozhatunk, közöttük Farkas mestereinek és kortársainak a munkáival is. Mednyánszky László, James Ensor, Edvard Munch, Leon Spilliaert néhány műve tágabb összefüggésben segít megérteni Farkas művészetét.

Külön szekció mutatja be Farkas István korai, még a Mednyánszky László melletti tanulmányai során festett munkáit. Az életmű idehaza legkevésbé ismert része a művész 1924 és 1932 közötti párizsi éveinek anyaga. Ezen évek alkotásainak jó részét hazai, európai és amerikai magángyűjteményekből kölcsönözték a szervezők.

A kiállítás elején a művész fiatalkori munkái állnak. A családtagokról készült portrékat bemutató szakasz után lépünk a kiállítás leglátványosabb részébe, a művész párizsi korszakát bemutató szekcióba. Itt a festmények, könyvek, grafikák mellett korabeli filmhíradók és a Farkasról megjelent újságcikkek nagyméretű fotói teszik átélhetővé azt a miliőt, amelyben Farkas István Párizs egyik nagyra értékelt művésze lett.

Egy újabb szekcióban kapnak helyet azok az alkotások, amelyek a Farkasra különösen jellemző témák és motívumok körét mutatják be. A fehér kerti szék, a magányosan álló ház, a kétalakos kompozíciók a legjellemzőbb motívumai ennek a világnak. Egy újabb szekció Farkas István 1936-os Ernst-múzeumbeli kiállításának egy feltűnő részét próbálja rekonstruálni. A nagyon széles, fehér keretekbe illesztett festményekkel Farkas azt szerette volna bemutatni, hogy képei mennyire alkalmasak a nagy modern fehér falfelületek díszítésére. A „Barbár erők” című szekcióban azok a művek kaptak helyet, melyek már a közelgő háborút és a szörnyű időket jelzik.

Külön szakaszban kerülnek bemutatásra Farkas szigligeti tájképei. A művész 1937-ben építtette szigligeti nyaralóját, amelyben csak néhány boldog nyarat tölthetett, az utolsót 1943-ban. Ennek az 1943-as évnek a képei alkotják a kiállítás utolsó, még festészeti tartalmú egységét.

Az utolsó üres teremben már csak három levelezőlappal találkozunk. A három lapon három kérés: a festékek, noteszek, élelmiszerek kérésétől az utolsó segélykiáltásig, amely 1944. június 23-án fogalmazódott meg zaklatott, görcsös betűkkel egy gyűrött papírlapon a kecskeméti téglagyárban kialakított gyűjtőtáborban. Életének utolsó hónapjáról, amely az auschwitzi haláltáborban ért véget, már csak a szemtanúk emlékezései alapján alkothatunk képet.

A kiállítás eddig ismeretlen fotókkal, levelekkel és dokumentumokkal egészül ki, hogy még közelebb kerüljünk Farkas művészetéhez és személyiségéhez.

A kiállítást 340 oldalas, gazdagon illusztrált magyar és angol nyelvű katalógus kíséri.

A 2020. március 1-ig megtekinthető kiállítás kurátora Kolozsváry Marianna művészettörténész.

 

Azt mondta… (1941)
80×100 cm – olajtempera, fa – Kecskeméti Katona József Múzeum
Séta a víztoronynál (1934.)
99,5×81 cm – fa, tempera – 19–21. századi Gyűjtemény / Festészeti Osztály
Szirakuzai bolond (1930.)
80×99 cm – lemezpapír, tempera – 19–21. századi Gyűjtemény / Festészeti Osztály
Vihar után (1934.)
115×136 cm – fa, tempera – Kolozsváry-gyűjtemény, Győr
Domboldalon (1931.)
65×81 cm – fa, tempera – 19–21. századi Gyűjtemény / Festészeti Osztály
Szomory Dezső arcképe (1921.)
54×37 cm – olaj, vászon – Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Győr, Patkó-gyűjtemény

 

(Forrás: Magyar Nemzeti Galéria)

Legyen Ön az első hozzászóló!

Szóljon hozzá!

Az Ön e-mail címe nem kerül nyilvánosságra.


*


Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .