Pődör György | Vándorsorok

Szépirodalom - vers

Vándorsorok

 

Pöttömszívű emlékeket keresni
már távolabbról indulok haza.
Kiscipőm s fűzője kopott, laza,
sok aprócska emlék szorít, seregnyi.

Hagyom a rosszat feledésbe veszni,
az ember szépért indul el maga,
s mint akit megcsap az űr illata,
csillagokból szőtt virágát lemetszi.

A véletlen ősi vándor bocskorát
a Szerencse Asszonya csatolja át,
hogy szarujából az útra hintsen.

Még sincsen kincsem. Hitem, te vén kobold,
verd szívemet mégis, vele azt dobold,
küzdeni miért tanít az Isten!

 

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

2 hozzászólás van ehhez: “Vándorsorok”


  1. Kedves gondolatok!

    Hozzászóló: Tátrai S. Miklós | 2020. február 13., 16:53
  2. Mint mindig, most is é
    rtékes a szonetted.
    Gratulálok: Mila

    Hozzászóló: Radmila Marković | 2020. február 14., 10:57

Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés

Legutóbbi hozzászólások