Kamarás Klára | Végeladás

Szépirodalom - vers

Végeladás

 

A fiatalság álarcát ledobtam.
Az élet piszkos hentesüzletében
kampókon lógnak legszebb álmaim
csontok, szalonnák, nyers szavak között.

Csak tessék, tessék, ez végeladás már!
Friss húst kerestek, szende álmokat
öreg tyúkok és vén marhák helyére,
és szerelemről rózsaszínű verset?
Feledjük hát a mocskot és keservet,
és emberek, ti csak nevessetek
a milliónyi megtépett bajazzón!

Ó, nézzetek tükörbe! Nézzetek!
Magatokat nézzétek és ne engem!
Micsoda játék…! Most lehet nevetni!

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Végeladás”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés