A szerelem örök tantrája • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

A szerelem örök tantrája

 

Beavattál
az életedbe
mosolyogva
a végtelenre

Kezed kezem
és kezem kezed
el sem mentél
már megérkezel

megérkezel
így tőlem hozzád
reggeledbe
majd engem hozzál

együtt ébred
ott fény a nappal
megitatlak
friss gyöngyharmattal

tenyeredből
majd te is adjál
úgy igyalak
hogy megmaradjál

az idővel
már nem törődve
rámosolygunk
a vélt örökre

 


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS