Az úrhatnám polgár a francia színházak repertoárján
Molière portréja
A 2020-as év Molière Az úrhatnám polgárának ünnepe Franciaországban. Felsorolni is nehéz lenne azokat a színházakat, ahol a háromszázötven éve, 1670-ben írt darabot műsorra tűzték. Az első előadásra a párizsi Théâtre Ranelagh-ban került sor 2020. január 18-án.
Márciusra Aix-en-Provence Nagyszínháza tűzte műsorára. Ezt követően a mintegy ezer főt befogadó, André Malraux-ról elnevezett épületben április 8-tól 11-ig lettek volna előadások. Ezeket a koronavírus miatt elnapolták. A Versailles-i kastély színháztermében június 11-től június 21-ig tervezett előadásokat jelenleg még nem törölték.
Comédie Française
Az utóbbi bemutatók külön érdekessége, hogy a Versailles-i kastély Opera Royal terme 2020-ban ünnepli kettőszázötvenedik évfordulóját, és Molière színműve – más előadások mellett – ebből az alkalomból kerül előadásra.
A Comédie Française is meghirdette a darab előadását szeptember 16. és október 25. között. Természetesen, hisz az 1680-ban alapított színház szorosan kötődik Molière-hez. „Molière házának” is nevezik. Ismert, hogy az író-színész A képzelt beteg előadása során lett rosszul, majd hazavitele után meghalt. Az a karosszék, amelyben haldoklása során ült, ma is látható a színházban.
A Comédie Française helyreállítási munkálatai miatt a szeptember-októberi előadásokra a Théâtre Marigny pompás színháztermében kerül sor.
Az Opéra Royal a versailles-i kastélyban
Királyi megrendelés
XIV. Lajos
Az úrhatnám polgárt Molière XIV. Lajos felszólítására írta. A királyt mélyen sértette a török szultán nagykövetének lekezelő viselkedése, amikor a szultánt vendégül látta Versailles-ban. Az arannyal és gyémántokkal ékesített brokát, amivel a Napkirály el akarta kápráztatni a nagykövetet, semmiféle reakciót nem váltott ki abból. Molière-nek egy olyan darabot kellett írnia, amelyben kigúnyolja a törököket. Így született meg Az úrhatnám polgár, ami egy ötfelvonásos darab lett, amelynek zenéjét Lully szerezte és Pierre Beauchamp tánckara működött közre az előadásban. A király nagyra értékelte a műfajt, és maga is részt vett a próbákon.
A színházterem Chambord kastélyában
A színmű első előadására Chambord kastélyának első emeletén került sor, az alkalomra épített kis színházteremben.
A darab első bemutatásakor Molière aggódva tapasztalta, hogy a király mindvégig érzéketlen arccal ülte végig az előadást. Ám XIV. Lajos elrendelte a darab második előadását, ami után ezt mondta a szerzőnek: „az első előadás után semmit sem mondtam Önnek; valójában azonban még soha ennyit nem szórakoztam darabjain, és műve kitűnő.” Molière huszonötödik színművét öt héttel később, 1670. november 24-én Párizsban, a Királyi Palota színháztermében is bemutatták. A főszerepet maga a szerző játszotta.
Chambord kastélya
A nemességre vágyó polgár karikatúrája
Jourdain úr, a gazdag polgár valódi nemes ember akar lenni. Ezért utánozza a nemességet öltözékében is. Közlik vele, hogy jártasnak kell lennie a tánc, a zene, a vívás és a filozófia tudományában. Nosza, felfogadja ezen diszciplínák tanárait, akik valamennyien a dilettánsok dilettánsai. A zenetanár kioktatja arra, hogy minden háború oka a zene művészetének hiánya, és ha zenét tanulnának az emberek, nem lenne többé háború. A tánctanár szerint az, aki táncolni tanul, nem követ el ostobaságokat. A vívómester megtanítja arra, hogy csak adni szabad, kapni nem. Ebből Jourdain úr azt a bölcs következtetést vonja le, hogy ha megöljük ellenfelünket, az biztosan nem öl meg bennünket.
Kállai Ferenc Az úrhanám polgárban
Ekkor lép színre a filozófiatanár, aki elmondja Jourdain úrnak, hogy semmi sem mérhető a filozófiához, ami szenvedélyeink féken tartásának tudománya. Felajánlja, hogy megtanítja neki a logika, a metafizika, az erkölcs tudományát. Az úrhatnám Jourdain mindezt ijesztően unalmasnak tartja, inkább grammatikát akar tanulni. Ezek után egy hosszú jelenetben a filozófiatanár elmondja tanítványának, hogyan kell kiejteni egy-egy hangot. Miközben Jourdain úr leutánozza a tanárt, lelkesen kommentálja új tudását. Ekkor következik a darab egyik legmulatságosabb jelenete, amelyben Jourdain úr megtudja, mi a különbség a vers és a próza között:
„FILOZÓFIATANÁR: Az emberi kifejezésmódnak mindössze két faját ismerjük: a prózát és a verset.
JOURDAIN ÚR: Csak a prózát és a verset?!
FILOZÓFIATANÁR: Úgy van, uram. Mindaz, ami nem próza: vers. Mindaz, ami nem vers: próza.
JOURDAIN ÚR: Hát amikor csak úgy beszél az ember, az micsoda?
FILOZÓFIATANÁR: Próza.
JOURDAIN ÚR: Hogyhogy? Mikor azt mondom: „Nicole, hé! Ide a papucsom, meg a hálósipkám!” − ez próza?
FILOZÓFIATANÁR: Úgy van, uram.
JOURDAIN ÚR: Teringettét! Negyven esztendeje beszélek prózában, de azt se tudtam, mi az!”
(Mészöly Dezső fordítása)
A „mammamusi” szertartás
Egy nemes embernek a szerelem is dukál, és nem feltétlenül feleségébe kell szerelmesnek lennie. Dorante gróf, Dorimène márkinő szeretője megismerteti a szép özvegyet Jourdain úrral, aki méregdrága ajándékokkal kedveskedik szerelmének. Nem is sejti, hogy rászedik, és csak a pénzét akarják megszerezni.
Lucile, az úrhatnám Jourdain lánya Cléonte-ba szerelmes, de az apa hallani sem akar arról, hogy egy nem nemes ember kerüljön a családjába. Cléonte meg akarja leckéztetni a hiú embert, és szolgájával, Covielle-lel egy cselt eszel ki.
A török szultán fiának adja ki magát, és közli, hogy halálosan beleszeretett Jourdain úr lányába, és rögvest feleségül veszi, de előbb egy „mamamusi-szertartás” során az apát török lovaggá kell ütni. A ceremónia után a hiszékeny apa boldogan adja oda lánya kezét a „szultánfi” Cléonte-nak.
Az úrhatnám polgár modern átirata
2015-ben a Magvető kiadó gondozásában megjelent Parti Nagy Lajos Molière-átiratok című könyve.
Az úrhatnám polgár átiratáról ezt írja a szerző: „Ez az átirat – legyen a műfaja sajátirat – a Vígszínház felkérésére született. A történet Molière-é, a magyar szöveg az enyém. Kérdés persze, hogy azé-e a mű, akié a történet, avagy azé, akié a nyelve. Én eléggé saját művemnek tekintem, a klasszikus Úrhatnám polgárt tessék továbbra is Mészöly Dezső remek fordításában olvasni. Hogy mitől saját mű? Attól például, hogy átírtam (rímtelen) alexandrinba a Molière által prózában megírt, jórészt balett-alapanyagul szolgáló, soványka történetet. Szükségem volt e radikális beavatkozásra, hogy valami összerántsa a darabot is, és engem is, hogy átkerüljön a mű a stilizáció egy másik szintjére.”
Parti Nagy Lajos darabja megtartja az eredeti környezetet, magát a történetet és a szereplőket is. Ám az író fantasztikus nyelvi bravúrral helyezi át Molière szatíráját korunkba. Ezt egyetlen rövid részleten be lehet mutatni. A fentebb idézett jelenet a filozófiatanár és Jourdain úr között Parti Nagy Lajos színművében így hangzik:
„Filozófus
Már megbocsásson, de vagy egyik vagy másik.
Jourdain
Má’ mér hogy egyik vagy másik?!
Filozófus
Mert az ember,
Uram, vagy egyikben vagy másikban beszél.
Jourdain
Má’ mér, hogy nem lehet csak úgy, ahogy esik?
Filozófus
Ami nem próza, vers, ami nem vers próza.
Jourdain
Komolyan mondod? Hogy mit ki nem találnak…
Ha én e két lakájnak azt mondom, „csipisz,
Álljál négykézláb, mer rádülök”, az próza?
Filozófus
Az, kéremszépen, próza.
Jourdain
…Agyam eldobom.
Beszaharázok. Akkor én negyven éve
Prózában beszélek, s fingerlim sincs róla?”
Parti Nagy Lajos színdarabja a Vígszínházban
Hozzászólások