Alapszabály-szerű működés, a Pécsi Zene Egylet megalakítása, a tíz éves jubileum, Liszt Ferenc tiszteletbéli tagsága, „füstbe ment” külföldi utazás (1871-1872)
Az 1871-es évben az alapszabály szerint négy hangversenyt rendeztek, az adventi időszakban vasárnaponként pedig ismét négy kamarahangversenyt. Ez utóbbiaknál bérletet is hirdettek. Ezt követően szilveszterkor a szokásos tréfás óév-búcsúztató összejövetelre került sor a Hattyú-teremben, telt ház előtt.
Városunkban mindig állomásozott katonaság abban az időben. Ekkor a Császári és Királyi 68. Gyalogezred volt az, tehát az ő zászlószentelési ünnepélyükön, 1871. május 21.-én léptek föl. Emellett a Pécsi Torna- és Tűzoltó Egylet dísztornáján tartott ünnepsége keretében, Zuber József városi főispán tiszteletére rendezett fáklyásmenetkor, majd a Ráth-kertben néki rendezett saját népünnepélye alkalmával, ezt követően a Pécsi Jótékony Nőegylet hangversenyén adtak műsort.
S hogy ne legyen minden papsajt – ahogy mondják –, ismét állandó zenekart szerettek volna szervezni. S hogy nem volt ez olyan egyszerű föladat, az is mutatja, hogy nem kevesebb, mint 50 (!) tagú bizottságot küldtek ki a megszervezésére. Természetesen a város számos zenei szakembere is részt vett a szervező munkában, melynek eredményeként önálló együttesként létrejött a Pécsi Zene Egylet, amely a város zenekaraként működött tovább. A Pécsi Dalárda szintén a „segítségükre sietett” anyagiakban, amikor az akkor nem kevés összegnek számító 200 forinttal járult hozzá a megalakulás nehézségeinek leküzdéséhez. Emellett még abban szintén segítette a zenekart, hogy egyesületi helyiségüket rendelkezésükre bocsájtotta próbák tartására. Magától értetődő, hogy ez zenekari alapító tagsági jogosítványokkal „járt.”
Jó szokása szerint más alkalommal is segítettek dalárdistáink anyagilag, mégpedig az országos egyesületnek. Elsőként azzal – mivel a már említett fővárosi országos dalos ünnep deficites lett –, ötven darab ezüst sorsjáték-jegyet vettek, másodszor pedig azzal. hogy a választmány tagjai további 150 darab sorsjáték-jegyet értékesítettek saját köreikben.
Az „éves slusszpoén” még hátra van: a Pécsi Dalárda a világhírű géniuszt. Liszt Ferencet, az országos hírű pécsi püspököt, Kovács Zsigmondot, és a helyi nevezetes muzsikust, Preuss Adolf zongoristát tiszteletbéli tagjainak sorába fogadta!…
Az 1872. évre esett az első megemlékezés: ekkor volt tíz éves az egyesület, az énekkar, és ez alkalomból nem maradt el a számvetés, az ünnepi hangversenyekkel egybekötött ünnepség, amelyre 1872. május 19-én, 20-án került sor. Sok meghívó ment ki, de sajnos csak az eszéki és az apatini dalos-testvérek jöttek el – a helyi notabilitások, egyesületek, zenészek mellett. Ábrányi Kornél (1822-1903) országos dalos egyesületi elnök mondotta a köszöntőt.
Az első napon a Mária utcai akkori színház-épületben került sor az ünnepi hangversenyre, erre az alkalomra női kar is alakult, így hát az akkor nagy eseménynek számító vegyes kar lépett föl – a Pécsi Zene Egylet mellett. Még ünnepi induló zenekarra is fölcsendült ekkor, amelyet a volt karnagy, Rzimek Vencel szerzett. Engeszer Mátyás akkor nagyon közkedvelt művét, a „Szerettelek” címűt a dalárdánk szólaltatta meg. A Bánk bán-ból adott elő részletet (Fantázia hegedűre, zongora kísérettel, Ridley Kohne szerzeménye) Herczenberger István, a városi zenekar hegedűse. Meyerbeer: Próféta című művéből a „Hymne triumphale” című részlete tenor-szólóval következett ez után Hoffer Károly, a női kar, a vegyes kar, a dalárdánk és a városi zenekar (Pécsi Zene Egylet) közreműködésével.
Mendelssohn: Ruy blas című művének nyitányát a városi zenekartól hallotta az ott lévő sokaság. Veit: Tündérzengés című műve került sorra ez után a női kar, a dalárda, a zenekar megszólaltatásával, Schumann Zongoraversenyét pedig Koszter Boldizsár zongoraművész és a zenekar adta elő. Utolsóként Haydn: Teremtés című oratóriumának „A hatodik nap” című részlete zárta a sort Fesztl Paula (Gábriel), Hoffer Károly (Uriel), Schaurek Bódog (Raphael) ének-szólójával, a női énekkar, a Pécsi Dalárda férfikara, a Pécsi Zene Egylet megszólaltatásában.
A forró hangulatú hangversenyt nem kevésbé forró hangulatú társas összejövetel követte a már akkor is híres Tomanek Vendéglőben, a későbbi Polgári Kaszinó elődjében. Pécsett és Baranyában sok híres cigányprímás muzsikált ezekben az évtizedekben is. Ez alkalommal Dankó Gyula és zenekara húzta a talpalávalót.
A második nap délelőtt székesegyházi mise nyitotta a napot, ahol a jubiláló énekkar Storch: D-dúr miséjét szólaltatta meg, Fesztl Paula pedig Hölzl Ferenc: Graduale-ját énekelte fuvola, gordonka és orgonakísérettel. Az Offertoriumra Mozart: Ave verum című műve következett a vegyes kar megszólaltatásában. A déli ünnepi ebéd a Ráth-kertben zajlott le, a kísérő a városi zenekar volt. Ekkor került sor egy dísztávirat elküldésére gróf Majláth Györgyné báró Prandau-Hilleprand Stefánia (1832-1914) zászlóanyának. A délután és az este a vigalomé lett. Elsőként a kor kedvelt kiránduló helyére, az üszögi erdőbe utaztak ki vasúton, este pedig ismét a Ráth-kertben gyűltek össze kivilágított táncvigalomra, nagy sikerű dalestre. S hogy ne múljon el ez a nap sem dicsőség nélkül, koronájaként a Pécsi Dalárda a város hölgyeitől nemzeti színű, aranyozott szalagot kapott zászlajára…
Úgy látszik, ezzel az ünneppel újra visszatért dalosaink kezdeményező kedve: Herczenberger, Hoffer, Jilly, Szigriszt, Thaller, Wachauer, egy szóval a dalárda „krémje” nagy elhatározást jelentett be. Külföldi út terve merült föl Nagykanizsa-Marburg-Innsbruck-Firenze-Velence-Trieszt-Pécs útvonalon. Már a választmány is rábólintott, már a tervezés is zajlott, amikor megérkezett az országos szövetség „behívó” levele, amelyben a nagy barát, Ábrányi Kornél elnök a Nagyváradon rendezendő országos dalosversenyre hívta a pécsieket…
Hozzászólások