– Szia, Petikém! Bocsánat, nem tudtalak fölvenni időben, most ment el a festő! Látnád, miben vagyunk: minden cuccot átpakoltunk a középső szobába, de nem is mondom… A lényeg, hogy szép minden! Már csak a gardrob van hátra, amit a te szobádból csinálunk, tudod, milyen régi vágyam! Amióta elköltöztél, erre spórolunk Apussal! Nem is hiszem, hogy már hat éve…! Ja? Persze, Kicsim, nyugodtan költözz haza! Milyen durva az a lány, te jobbat érdemelsz! Miután letettük, rögtön beszélek a mesteremberrel, a gardrobossal, hogy csúszunk vele! Á, nem kell nekem még gardrob, majd azután, ha egyenesbe jöttél, Kicsikém! Addig megleszünk Apussal a középső szobában, persze! Igen, festés után üres a nagyszoba, hozhatod a bútoraidat is, nyugodtan hozd!
– Jajjj, Apus, hát nem érted, azután lesz a gardrob, miután Peti egyenesbe jön. Hogy raktár addig a szobánk? Á, nem baj! Miután rendeződtek a gyerek dolgai, azután mi következünk és a várva várt gardrob! Igen, Kincsem, csak türelmes legyél! Ahol szeretet van, minden van, tudod! Na, gyere, megtanítom, hogyan tudsz a legkönnyebben kijutni a fürdőszobába: miután átléped Peti futógépét, jól kapaszkodj, azután a három stóc könyv tetejére lépj, először a Világirodalmi lexikonra, azután a Világtérképre, ne aggódj, nem lesz semmi baja, nem vagy te kövér! Majd csak azután a komódra, a kisszékre és már kint is vagy! Nem, nem csúszol el, ne beszélj már bolondokat, csak jól kapaszkodj meg a futógépbe, jó? Na, így!
– Honnan telefonálsz, Kicsim? Ja, jó! Hogy? Kicsit recseg, mondd még egyszer, légy szíves! Jön a lány is, kibékültetek? Persze, Életem, az nagyon jó ötlet, csak költözzön ő is haza veled! Sok jó ember, tudod…! Hát, a hely, az kicsi, de itt tudtok majd spórolni! Persze, ahogy tegnapelőtt megbeszéltük, hozd a bútoraidat is, a nagyszoba most üres!
– Na, Apus, változás történt, kibékültek, a kislány is jön! Majd jobban kell ám vigyáznod a böfögéssel, meg, hogy ne eregesd azt a sok büdöset, amikor káposztát eszel, mert én már megszoktam, de ez úrilány ám! Az apja gazdag professzor valami klinikán, most nem jut az eszembe, hol…
– Már meg is jöttetek? Jól van, Kicsikém, majd kipakolok, ti csak menjetek a moziba! Persze, megértem, szórakozni is kell, pláne ilyen hosszú karantén után jólesik kimozdulni, tudom! Majd azután elmagyarázom, mit hová tettem. Hogy mit? Hogy menjünk a tántihoz? Hát, nem beteg a tánti! Hogy mi? Miután kipakoltam mindent, azután költözzünk át a tántihoz? Hááát … hát én nem is tudom…, jó, majd Apussal megbeszélem.
Jó, megyünk, miután összepakoltam a legszükségesebb holmikat, azután átköltözünk! Mit, Kicsim? Adjam meg a mesterember számát, mert a kislány szeretné a gardrobot? Úgy kényelmesebb lenne neki azután, hogy elköltöztünk? Persze, megértem, kisfiam, és legalább a 40. szülinapodat sem albérletben fogod ünnepelni! Miután elindultok a moziba, azután összepakolok, jó lesz így?
– Jól van, Apusom, látod, nem kell nagyobb öröm egy szülőnek: a gyerek mégiscsak visszajön, és csak megbecsüli életünk munkáját, ezt a szép kis két és feles panelt is! Na, gyere, induljunk…!
*Ez a próza a Lackfi Kreatív Írás kurzus, „Feltételes szabadláb”, című feladata volt.
Hozzászólások