Nem ismertem személyesen. Sajnos. De egyet tudok: ha a cigányoknak van mennyországa, ő biztos oda bejutott. És ott várta őt a Devla, a cigányok Istene, aki számon kérte tetteit.
– Mért tetted ezt, fiam?
– Elfáradtam, Atyám!
– Túl sok terhet raktam rád?
– Néha úgy éreztem, túl sokat.
– Bíztál-e bennem fiam?
– Kiben, másban bízhattam volna?
– Bevégezted a munkádat?
– Azt sajnos úgy érzem nem, Atyám.
– Akkor miért nem tűrtél tovább?
– Úgy látszik, gyenge voltam ehhez a feladathoz.
– Vétkeztél-e valaha fiam?
– Igen, sokszor vétkeztem.
– És most már bánod vétkeidet?
– Igen. Éltemben is bántam.
– Mi a te legnagyobb vétked?
– Az, hogy cserbenhagytam népemet.
– És a néped megértett téged?
– Úgy érzem, nem mindig Atyám.
És a Devla ajtót nyitott. Egy szép kertbe bevezette. Majd egy fára rámutatott.
– Látod, az ott a viszály fája. A te népednek a fája. Azt kellene metszegetned. Csak a termő ágakat hagyd meg. Azok hozzák a gyümölcsöt. Képes leszel ezt megtenni?
– Megpróbálom, hisz a földön épp eleget gyakoroltam!
És a Devla tovább ballagott. Laci pedig metszegetni kezdett.
Hozzászólások