Kertem most az én Kappadókiám,
sárkányok helyett futnak itt gyíkok.
Ráérő időben sincs most hiány,
így kószál velem annyi szép titok.
Harangvirág gyűjt nekem harmatot.
Köszönetként hálámat adhatom.
Hihetném, hogy ez valami béke,
a zöld réten, vagy égben odaát.
Nyugalom. Se eleje, se vége.
Nincs fürkész, aki éppen odalát,
hol a tücskökben is kinő ármány!
Mi a terved, mondd, vén idősárkány?
Látod, ott az a pici kis lovag,
kezében fakard, azt hiszi, vágtat.
Összeszorított, konok tejfogak.
Még véli, minden gonoszt levághat.
Kamaszmúltunk így játszott hőst egykor.
Oda a tegnap. A ma? Csak egy kor.
Mi végre hát az ég tiszta szomja?
A bélyeg ránk fagy. Eső eláztat.
Reklámmagányunk majd szánkba nyomja
csokinyúlként gyártott legendákat.
Mentségünk mindig van. És pont akkor.
Hát így állunk ketten, szép lovagkor!
A valóságon néha tűnődöm.
Muszáj. Nem tudhatom, a szél mit hoz,
tiszta-e, mi átmegy a tüdőmön?
És melyik szó igaz, melyik mítosz?
A reményt így ajándékba kapja
Isten adta nevemnek a napja!
Hozzászólások