Elszálltak már a fürge évek,
volt sok barát, volt szerelem.
Most latolgatni, mennyit értek,
felesleges gond, azt hiszem.
Elmentek? Hányan? Hosszú névsor…
Az él tovább, aki erős.
Kertedben nincs magányos, vén kor:
madár, virág, mind ismerős.
Lehetett volna persze más is,
hol pénz hiányzott, hol idő…
Történelmünk sem volt majális,
de élünk, s ha a Nap süt, máris
azt veri a szív: van jövő!
Ropog a térd, váll? Üsse kő!
* Kaskötő István a KALÁKA magyar irodalmi weblap tulajdonosa és főszerkesztője volt 18 évig, a lap megszűnéséig
Hozzászólások