A meggy, cseresznye mosolyát a polcon
Cukor szirupja őrzi meg a télig.
Az alma, körte már szedésre érik.
Szüretre vár a szőlő is a dombon.
– Még zöld a lomb, de szél zenél a fákon.
Mit nem adott meg a tavasz s a nyár se,
Nem várhatod, hogy az ősz itt felejtse
Felesleges kacatként, … nem kívánom.
Figyelj, a gólyák indulásra várnak!
A fecskék már valahol messze járnak.
Számukra távolság van, nem határ.
– Nekünk a számadás ideje jött el,
Eltűnünk lassan az őszi ködökkel.
Ami nem volt, az nem lesz soha már.
Hozzászólások