Élményvers XXVIII. • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Élményvers XXVIII.

Betöltöm életem hiányát.
Ami van, meghalhat belőlem.
Mint ahogy árva, fut a szerencse,
és nem lesz betöltekezés.
Értem a vesztés pszichológiáját.
Néha tagadom, de nem érem elejét.
Ami marad, az egér futrincája.
Széltében-hosszában szerettem mindenkit,
s ilyképp vagyok maradék:
hiány hiányának hiánya.


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS