Tücsökhang-húr feszül meg pattanásig.
Szőlőlevélen kékség átvirágzik.
Álmos fürtökről lecseppenő fények
hívják a halkdongású messzeséget.
Jóllakott rókák sunyorognak félre
egy valaha-volt Ezópus-mesére.
Földeres kézben kukorica sárga,
kövérmosolyú fogsor-villanása.
Ujjhegyeken csukódó alkony-lepkék
várják a tükrök felcsengő ezüstjét.
Egy hangya ballag, hazatérő vándor.
Részt kér a nyár utolsó csillagából.
A donkihóték csontja eltemetve
fűszál-jelekbe – örök jeltelenbe.
Hozzászólások