Hó-álmú csillag
ragyog, ragyog.
Lehet: e csillag
a csillagod?
Hó-álmú szélben
kékek a fák.
Fent titok-ékes
csillagvilág.
Kélt a hit: egyszer
égi csoda
gyúl, csillagokból
fénykorona,
s akkor majd ránk néz
égi király,
s égő időnek
szépsége fáj.
Száműzött dalban
könnycsepp ragyog.
Tövis-sebekről
így hallgatok.
Felsír a lélek
nincsen-hona.
Hol vagy te nem-vagy
fénykorona?
Hol vagy beképzelt,
képzelt király?
Lent égi létnek
csillaga fáj.
Aranyból vér lesz,
vérből arany,
s már csak sötét jön,
csillagtalan.
Hó-álmú csillag,
álommesés,
ragyogj csak, létből
menekülés!
Csukódó szemben
hó-álmú hit
bontja elégő
fényszárnyait,
s hitetlen dalban
nincsen-hazák
sírnak egy égi
könnycseppen át.
Hozzászólások