A fűszál-csönd alatt
egy bogár átszaladt.
Páncélján fény futott:
aranykék pillanat.
Holdas ujjak, kezek
jeleztek, este lett.
Áttetsző sátrakon
árnyék átremegett.
Egy huhogó madár
– hallgattam – búja szállt,
s fenyősötétben is
útjára rátalált.
Tücskök szétszórt dalát
szöcske ugrotta át
és együtt ment velem
egy dalos némaság.
Egy földi szív fölött
szöcskeív átszökött,
s csillaghíd ragyogott
az ég és föld között.
Egy huhogó madár
– hallgattam – búja szállt
úttalan útjain.
Bánata újra fájt
és fent az esti hold
oly zengőn néma volt.
Tűnő ösvényeken
ezüstje kóborolt.
Fekete fű alatt
egy bogár áthaladt.
Páncélján hallgatott
tűnődő pillanat.
Hozzászólások