Peták Rudolf frissen végzett állatorvosként került a faluba. Sok volt a munka, de mi az egy életerős fiatalnak? Maradt ideje, energiája szórakozásra is. Ki is használta azt a kevés lehetőséget, amit a falu nyújtott. Eljárt a presszóba, bálokra, azután lagzikba, szüreti mulatságra is, mindenhova, ahova hívták. Jó táncos volt, bár alacsony és kicsit testes, na de mit számít az, ha valakinek fürge a lába és jó a kedve!
Rudi doktor különösen jól érezte magát, mert eddig nem kényeztette el az élet.
Középiskolás korában még csak kis gombóc volt. Hiába sajátította el a tánciskolában a legmenőbb figurákat, a lányok nevették, a fiúk csúfolták, a házi mulatságokba is csak azért hívták meg, hogy legyen kinek a kárára szórakozni. Így inkább magába zárkózott és a tanulásba fojtotta keserűségét. A szívós munkának meglett az eredménye, a kitűnő érettségi, amivel egyből felvették az egyetemre.
Ott sem került be a bulizó, vidám társak közé. Lány alig volt az évfolyamon, azok is válogathattak a szép szál srácok közül, Rudinak megint a tanulás lett a hobbija, amivel sajgó szívét vigasztalta.
Falura kikerülve változott a helyzet! Itt az új doktor hamar a lányok kedvence lett. Válogathatott. De mit tegyen az, akinek kettő tetszik egyszerre?
Majd eldönti az idő, miből lehet komoly kapcsolat, hiszen előbb-utóbb asszony is kell a házhoz – gondolta.
Ilonka karcsú, pici, halk szavú teremtés volt. Zenéről, irodalomról lehetett vele bájcsevegni. És Rudi órák hosszat elsétálgatott volna vele, ha lett volna ideje.
Margó, a másik kedvenc Júnói alkattal tűnt ki a többi lány közül. Igaz, hogy egy fejjel is magasabb volt Rudinál, de engedékeny természete ugyancsak kívánatossá tette, és Rudi hamarosan örömmel konstatálta, hogy ha az irodalomhoz nem is ért, de legalább van rajta mit fogni.
A szabad estéket megosztotta a két lány, illetve a szellemi és testi élvezetek között. Rudi lelki egyensúlya és önérzete mindezektől tökéletesen helyreállt.
Gyakori vacsoravendég lett a két családnál. Hol az egyiknél, hol a másiknál. Egy idő után kezdte érezni, hogy valamit várnak tőle és nemcsak a lányok. A szülők is.
Rudi maga is fontolgatta a döntést és hosszú töprengés után úgy érezte, hogy Margó csak jó szórakozás volt, de Ilonka az igazi szerelme, és hozzá fogja kötni az életét. Néha így gondolta. Néha másképp.
Mielőtt azonban elhatározását közölte volna a lányokkal, vagy a családjukkal, megkapta a behívót egy tartalékos tiszti továbbképzésre. 1 hónap. Ki lehet bírni.
– Na! Ha már muszáj, soha jobbkor! Legalább van még egy kis idő a válogatásra, lehet, hogy egy kis távolság is jót tesz a tisztánlátásnak.
Napközben nem sok ideje volt az ábrándozásra, de takarodó után, vagy ügyeletben egyre többet gondolt a két lányra.
Ilonka! Mellette, ha elmúlnak a szerelmes évek, öregen sem unatkozna. Szerény, kedves… házias… Micsoda túrós rétest tud sütni!
Margó, elég könnyelmű – állapította meg – Eh! Nem feleségnek való. Azt a kitűnő töpörtyűs-pogácsát se ő, hanem az anyja sütötte.
Unalmában, meg hogy a haverok lássák milyen kapós a lányoknál, mindkettőnek írt 1-1 képeslapot, tele nefelejccsel és egy semmitmondó üdvözlő sorral.
Már itt volt a hét vége és egyik lánytól se jött válasz.
Hanem vasárnap délelőtt!
A kapuügyeletes felszólt telefonon a szobába:
– Peták Rudolf hadnagyúr! Látogatója érkezett.
Rudi hadnagy jelentőségteljesen körbepillantott szobatársain, kihúzta magát és lesietett a bejárathoz, mert a látogatókat csak a kapus melletti beszélőben lehetett fogadni.
Margó!
A több heti bezártság után Rudi férfiszíve őszintén örült a lánynak. Hát még a hazainak, amit Margó anyja küldött!
Elhelyezkedtek a kispadon, Margó pedig előtálalta a hazait. Szép fehér szalvétán pompázott a házi kenyér, rántott csirke, meg a túrós rétes, hogy a tökös-mákost ne is mondjam. Mert az is volt!
Minthogy a beszélgetés amúgy is akadozott, Rudi nem állt ellent a szíves kínálásnak.
Alig evett azonban pár falatot, mikor megszólalt a hangos beszélő:
– Peták Rudolf hadnagyúrnak látogatója érkezett – de már ki is nyílt a beszélő ajtaja, és kis kosárkával kezében ott állt Ilonka. Rudinak majdnem torkán akadt a nagy falat hús, ami éppen a szájában volt. Szólni se tudott hirtelen. Ilonka szeme kicsit elkerekedett, de belépett. A kosarat letette az asztalra.
– Édesanyám küldi ezt a kis hazait. Én sietek, mert a következő busszal haza kell mennem – mondta, azzal sarkon fordult és eltűnt, mielőtt a hadnagyúr lenyelte volna a rántott húst, hogy meg tudjon szólalni.
Rudi vörösödött, mint akit leforráztak, Margó pedig csak kacarászott, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Számára kedvező volt a helyzet.
A tanfolyam hátralévő idejében Rudi egyre-másra szőtte magában a mondatokat, hogyan fogja Ilonkának megmagyarázni a történteket. Legjobb, ha egyből a kezét is megkéri, akkor biztosan megértőbb lesz a lány és a szülei is.
Otthon első útja Ilonkáék házához vezetett.
– Ilonka? Már írni is akartunk a jó hírről – mézeskedett az anya. – Pesten van a mi kicsi lányunk. Ott kapott munkát, meg hát udvarlója is akadt. Egyhamar nem tud hazalátogatni a szentem.
Hát csak ennyi? Ennyi vagyok neki? – méltatlankodott magában Rudi és másnap megkérte Margó kezét.
Legföljebb majd az anyja süti a töpörtyűs pogácsát – vigasztalta magát.
Hozzászólások