Falum csendes lett és szelíd,
Látom sok sebből vérző sebeit.
Meggörnyedt fák miért hallgattok?
Omladozó házak kit sirattok?
Kitört ablakú templom vakon bámul felém.
Nem látom a kenyeret sütő kemencét.
udvarokban csonka fák alatt
Gémeskutak emléke maradt.
Meghaltak a virágos kertek,
Nem ülnek házak előtti kispadokon parasztemberek,
Csillagok is könnyeznek falum felett.
Régen lányokról neveztünk el csillagot,
Ablakuk alatt szólt szerenád dalunk.
Nincs a lányos házak előtt májusfa,
Látható szerelmek záloga.
Szívemben őrzöm az udvarok tejes illatát,
Az ünnepek boldog hangulatát,
Az aratók izzadt, görnyedt hátát,
Örök szerelmek égen fénylő csillagát,
Falum harangjának messze szálló kedves bim-bamját.
Hozzászólások