Amikor ezeket a sorokat írom, már csak pár óra van hátra és ki könnyedén, ki botladozva, átlép egy új esztendőbe. Egy kicsit a számvetés ideje is ez az öröm és az elmúlás pillanatai mellett, de ne feledjük, az elmúlás mindig magában hordozza az újrakezdés lehetőségét is. Marcus Aurelius úgy fogalmazott: „Megteheted, hogy új életet kezdj, csak nézd ismét azzal a szemmel a dolgokat, amivel egyszer már helyesen megláttad őket: ebben áll az új élet.” Megfontolandó gondolatok ezek, hiszen döntéseinkkel nem csak saját, de olykor a környezetünkben élők sorsa felől is döntünk! Nagy teher és felelősség is ez egyszerre.
Valójában a szilveszter nem más, mint a földi időnek az ünnepe, melyet a világ, s Árpád kései leszármazottai féktelen, szilaj duhajkodással, petárdák ropogása mellett, idegen kultúrák olcsó káprázatában ünnepelnek. De nem tudom, hogy jól ünnepelünk-e? Talán vidéken, a kis favakban, a tanyákon úgy éjfél felé még ma is fel-feltekintenek a csillagveretes égre, és ott talán nemcsak a kezek, de ha csak pillanatokra is, a szívek is összeérnek. És ezek a tőlünk távolabb élő, végképp ellehetetlenített, szándékosan megnyomorított emberek már tudják, olykor akár egy gyertya fénye is elég, hogy legyőzze az erőszakosan ránk települő „sötétet”
Aztán eljön a pillanat, az éjfél, és a Föld nekilát, hogy egy újabb kört karcoljon a végeérhetetlen kékbe. Ezekkel a gondolatokkal kívánok egy reményteli, gazdag alkotókedvvel megáldott, boldogabb újévet!
Hozzászólások