Botz Domonkos | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Botz Domonkos

Botz Domonkos írásai: 30
Botz Domonkos

Az ártatlanság bája

– Na, eridj, menj már fiam, ne kelljen annyit noszogatni! Elmúltál tizenhat éves, itt az ideje, hogy megtudd, mi az élet, hol a helyed a világban. Végre férfivá kell érned. Ezt a lépést meg kell tenned, mindannyian így kezdtük, a mi köreinkben ez így szokás. Minden ki van fizetve, a te dolgod csak annyi, hogy egy kicsit szórakozz, jól érezd magad!

Dezső, a kalandvágyó nyúl

Hol volt, hol nem volt, talán az üveghegyeken is túl – már ahogy a mesékben írják –, a nagy kerek erdőben élt egy nyúl. Mit egy, talán több száz, vagy ezer tapsifüles népesítette be az erdőt, viháncoltak önfeledten a kövér tarlón Isten gyönyörűségére. Történt egyszer, hogy megunván a monoton mindennapokat, az egyik tapsifüles – nevezzük Dezsőnek –, talán csak úgy kalandvágyból hátat fordított az örökös intrikáknak.

Húsvéti gondolatok

Korán világosodott. Az utcák, a sikátorok két oldalán magasodó házak tapasztott, hol vörös, hol homokszínű falai mentén sokasodni kezdtek a mezítlábas saruk, a színes leplekbe burkolózott, elgyötört arcú emberek. Voltak, akik ismeretlenül is megfogták egymás kezét, mintha csak abból akarnának erőt meríteni.

Shakespeare and Company

Valamikor a hetvenes évek elején léptem át először a „vasfüggönyt”, és első utam – részben családi kötődések miatt – Párizs­ba vezetett. Mintha csak egy más világba cseppentem volna. Minden az újdonság varázsával hatott, az összes érzékszervem­mel habzsoltam a várost, az életet. Új ízek, illatok, hangok és képek csereberéltek helyet egymással.

Fucskó Miklós: Édenkerthelyiség

Az Írószövetség éves közgyűlésének szünetében, a tőle megszokott szerénységgel adta kezembe Fucskó Miklós barátom a még nyomdaszagú, az „Édenkerthelyiség” című, második verseskötetét, amely az Orpheusz Kiadó gondozásában jelent meg. Az ízléses, elegáns külső már puszta megjelenésében is fajsúlyos tartalmat ígért.

Egy darabka éden

Törökországi utazásom célpontja ezúttal Alanya volt, ahol a véletlennek köszönhetően találkoztam egy ott élő honfitársammal, Dobsa Dianával, aki nem csak a város, de az ottani kultúra jeles ismerője is. Az alábbiakban az ő válaszaiból kerülünk közelebb a török hétköznapokhoz.

Szellemidézés

Úgy tartják, a reggel, az újrakezdés ideje. Ezekben a korai órákban rendszerint üres a kis lezuttyant sarki presszó a maga húsz négyzetméterével, pár hervadt, parányi asztalával, ahol zavartalanul lehet jegyzetelni egy csésze tea, vagy egy habos kávé mellett. Persze, ez nem mindig van így.

Gondolatok a labda körül

Ez az utóbbi bajnoki forduló megint csak ráirányította a figyelmet a labdára. Arra a labdára, amiről mindig azt hittük, hogy csak a stoplis cipők játékszere, kedvünkre, büntetlenül rugdoshatjuk, most pedig kiderült róla, hogy a látszat dacára, itt bizony valami nagyon nem gömbölyű!

Hazatérés

Már délutánra járt az idő, amikor Sándor belépett a falu orvosi ren­delőjének a várótermébe, ahol addigra már megrekedt a meleg leve­gő, és keveredett az emberi testek, az átizzadt ruhák kipárolgásaival. A fal melletti, valamikor fehérre pingált, kiszolgált pa­don öregek ültek.

Thaiföld – a mosoly országa – I. rész  

Éjjel két óra is elmúlt már, amikor elgémberedett tagokkal és egy kézipoggyásszal megérkeztem Thaiföldre. Pillanatok alatt átestem az útlevélkezelésen, majd ezt követően egy gazdátlan bőröndön, és így viszonylag gyorsan kerültem közelebbi ismeretségbe a thai földdel.

Görbe tükör, avagy a karikatúra világa / Beszélgetés Bessam Faraj karikaturistával    

Első pillantásra talán sokak számára érthetetlenek, vagy megmosolyogtatóak azok a rajzok, amelyek Bessam Faraj iraki karikaturista ceruzája alól kerülnek ki, mégis, hihetetlen népszerűséget és ismertséget szereztek a számára. Munkái egyaránt ismertek már az ázsiai és az európai közönség előtt.

Örök talány

Csak csipog. Mintha csak valami láthatatlan gát szakadt volna át, csipog megállás nélkül, valahogy úgy, hogy képtelenség megszólalni mellette, miközben folyamatosan rázza természetesen szőke, tövénél befőttesgumival összefogott hosszú, hullámos hajfürtjeit.

Akar beszélni róla?

– Persze hogy akar, hiszen azért jött ide, igaz? De mondja, miért hiszi mindenki azt, hogy nekem kell megoldanom a nyavalyás kis problémáját? Végtére is minek néznek maguk engem? Na, jöjjön beljebb, jöjjön már, jöjjön, ne ácsorogjon ott az ajtóban, foglaljon helyet.

Véletlenek

Márpedig véletlenek igenis vannak, és ezek olykor kelleme­sek, máskor pedig roppant kellemetlenek tudnak lenni. Még a nyolcvanas évek elején, a floridai Miccosukee Indian Village egyik kis ajándékboltjában esett meg, hogy elhaladt előttem egy rendkívül megkapó, kreol, ránézésre mexikói származá­sú fiatal, nyúlánk nő.

Szilvaágyon érlelt pálesz

Egy igazán gazdag, „hazai” ebéd elfogyasztását követően átvonultunk a perzsaszőnyegektől süppedő nappaliba, ahonnan tökéletes rálátás nyílt a Mexikói-öbölre. A hatalmas üvegfal túloldalán a smaragdzöld tenger apró hullámai futottak a part vakítóan fehér homokja felé.



Archívum

Hirdetés