Fagyosan roppan a föld,
odébb sírásó átka száll,
a folyó felett egeket
súrol pár eltévedt sirály.
Már csak kettőt alszunk
– mondaná egy kisgyerek,
s ajtót nyit ránk a tavasz,
szavak zöldellő erdejében
méltató sorok bomlanak.
Ékezetek rajtuk a rügyek,
írásjelek – vesszőnyi fák,
parányi virágkezdemények,
de alattuk még ott fetreng,
minden mocskával a világ.
Aztán tavasz jön és lángra
kap a nyár, de mindez csak
képzelet, még nyakunkon
tartja kését a február.
Szóljon hozzá!