A spontán beszédről

A rögtönzés a szellemi képesség próbaköve.
(Molière)

A gondolatközlés során spontán beszédre (rögtönzésre) nem mindenki tud és mer vállalkozni. Közlési vágy, megfelelő szókincs, alkotó szellem, jó helyzetfelismerés és bátorság is kell ahhoz, hogy bizonyos alkalmakkor spontán legyen a beszédünk. A rögtönzésre való hajlam különös adottság, talán velünk született képesség, mégis állíthatjuk, hogy ez a tudásunk megfigyeléssel, tanulással elsajátítható.

A spontán beszéd értékét szemléltetik az alábbi vélekedések.

Gimnazisták párbeszédéből:

– Mondd, miért nem szeretsz te szerepelni? Miért nem indulsz az iskolai versmondó-versenyeken? Megfigyeltem, hogy jól értelmezed órákon az elemzett verseket, és a felolvasásod is hibátlan.

– Azért, mert a nyilvánosság előtti szereplésre – sajnos – képtelen vagyok az izgulós természetem miatt. Még a társalgásban is gondjaim vannak, ha váratlanul és azonnal kell egy-egy témához hozzászólnom. Gyenge a spontán beszédre való hajlamom. Most kezdem csak tanulgatni a megszólalás fortélyait, módjait.

Szülő és gyermek párbeszédéből:

– Apukám, te kitől tanultad el a beszéd rögtönzését? Szüleidtől vagy a suliban?

– Részben a szüleimtől, nagyszüleimtől, akik sokat beszélgettek velem; részben a lelkes magyartanáromtól, aki az irodalmi művek elemzéskor a saját életéből vett érdekes példákkal érzékeltette az adott vers, regény tanulságának időszerűségét. Például Csokonai Mihály A reményhez című versének bemutatása előtt arról mesélt, hogy kisdiák korában neki is voltak váratlan és nehezen elviselhető csalódásai. Kicsit szűnt a szomorúsága, amikor bánatát megosztotta pajtásaival. Csokonai Mihály is hasonlóan cselekedett: versbe szedte csalódását, s panaszoló soraival állított emléket hűtlen kedvesének. A vers ebben az értelemben az őszinte spontán beszédnek is csodálatos példája. – Igazad van: törekszem arra, hogy a rögtönzött beszédem is értelmes és spontán hatású legyen.

 

A spontán beszéd sajátosságaival újabban a nyelvészeken kívül a pszichológia, a retorika szakemberei és logopédusok is foglalkoznak. Mivel a spontán beszéd sajátos formái már kisgyermekkorban jelen vannak, Neuberger Tilda azt vizsgálta, hogy a spontán beszédnek milyen fonetikai, szóalaktani, szövegszerkezeti jellemzői vannak a 0–3, a 3–8 évesek és a 6 év felettiek körében (Neuberger T. 2014). Feltárta a szókihagyások, szünetek típusait és okait, értékelte az agrammatikus szerkezeteket, a kisgyermekek különös szóleleményeit. Érdekesek azok a megfigyelései is, amelyek a gyermekek önkorrekciós készségét illusztrálják. A kutatás során a szerző 70 gyermek spontán beszélt nyelvi szövegét tanulmányozta 6 óra 11 perc időtartamú beszédfelvétel alapján. Neuberger Tilda szerint az óvodások folyamatos beszéde még tagolatlan. Nagyjából a 10 évesek már képesek arra, hogy a spontán beszédben koherens mondanivalójú szövegeket „alkossanak”. A könyvben közölt számszerű adatok egyértelműen mutatják a vizsgált nyelvi jelenség tendenciáit, és alkalmasak arra, hogy az anyanyelvi oktatás fejlesztésének tervezésekor vegyék figyelembe a kutatók. A vizsgálat adatai azért fontosak, mert hozzájárult a mű a gyermeknyelv fejlődésének jobb megértéséhez.

Természetesen a felnőttek beszédében is jelen van a spontaneitásra való törekvés. A spontán szavunk jelentéseinek összetettsége azt mutatja, hogy az e szóval megnevezett fogalmak sokfélék. A spontán szóhoz tartozó szinonimák jelentéseiben sok az átfedés. Ennek oka lehet, hogy e szavunk (amely latin, német eredetű jövevényszó) szófaját tekintve lehet a beszédben melléknévi szerepű szó, és lehet határozószó is (ÉrtSz. V, 1267). – A spontán beszéd létrejöttét Wacha Imre – a tudat működését is figyelembe véve – így magyarázza: „A beszéd tervezése és kivitelezése csaknem egyidejűleg történik, [Ugyanis] a beszélő a közölni kívánt tartalmat az adott pillanatban önti formában. […] A gondolkodás,  szövegalkotás és hangoztatás szimultán zajlik le: a beszéd szimultán és szinkrón, azaz egy időben lezajló folyamatok eredménye” (Wacha I. 2010. 254). A legújabb fonetikai kutatások szerint az egyidejűség csak viszonylagos, mert a tudatban megszületett gondolat alapján a beszédközpont „parancsot” küld a beszélőszerveknek, hogy jöjjön létre az a beszélőszervi állás, amelyben a megfelelő beszédhangot képezzük. A kapcsolat megteremtéséhez század- vagy ezredmásodpercnyi időre van szükség. Működni kezdenek a beszélőszervek, és az artikuláció eredményeként létre jön a tudatban eltervezett gondolat beszédhanggal kifejezett formája, a beszéd. Valószínű, hogy a folyamat gyorsasága alapján „képzeljük el” a gondolat és a beszéd egyidejűségét. Tovább építve ezt a gondolatot feltételezhető, hogy a folyamat spontán jellege a tudatban megy végbe elsődlegesen, és ehhez kapcsolódik másodlagos jelenségként a beszéd szimultán jellege. Voltaképpen nem is a beszéd alakul spontán módon, hanem a tudatműködés. A spontán beszéd fogalma tehát az érintkezésen alapuló jelentésváltozás, a névátvitel (a metonímia) egyik érdekes példája.

A beszédben minősítő jelzőként kifejezheti a spontán szó az ’önkéntesség’ és a ’szabadon’ jelentést; azt, hogy a beszélő nem felszólításra szólal meg, és nem olvasva közli mondandóját. – Idő vonatkozása is van a spontán szónak, mert ’rögtön, most’ jelentés szerint úgy szólal meg valaki, hogy azonnal reagál mások gondolataira. Ide is tartozik talán még ’pillanatnyilag, esetleges, véletlenszerű’ jelentés. – A beszéd közvetlenségét is kifejezheti a spontán szó; ugyanis a spontán beszéd során ’nyíltan, bátran’ mond véleményt, ’szemtől szembe’, ’egyenesen’ és ’nem a beszédtárs háta mögött’– Az érzelem kifejezésére is utalhat, ha az elhangzott beszédet ’érzelemgazdag, átérzett, őszinte’ tartalmú szövegnek lehet tekinteni. – A spontán beszéd az értelmi képességek megnyilvánulása is lehet. Erre utalhat a spontán szó ’tudatos, szándékos, eltervezett’ mellékjelentése (ÉrtSz. V, 1267).

Érdekes, hogy a beszédre vonatkozóan a Magyar szókincstár nem említi a spontán szót szinonima értékben (Kiss G. 1999. 74). A spontán szó távoli szinonimáinak tekinthetjük ezeket a szlengbe tartozó szavakat: duma, dumcsi, púder, sóder, rizsa, vaker (Parapatics A. 2013. 129). Ezek a szavak egyúttal a beszéd stílusának is jellemzői! Velük a beszéd nívótlanságára, ürességére, a beszélő gátlástalanságára, a beszéd vég nélküli szóáradatára tudunk utalni. Ide tartozik a bőbeszédűség kóros változata: a beszédkényszeresség. Arról lehet ezt a beszédjelenséget felismerni, hogy a beszélő szünet nélkül „mondja a magáét”, mellette senki nem jut szóhoz. A locsifecsi-nek mondott személy csak magával van elfoglalva, még véletlenül sem érdeklődik komolyabban a beszédtárs helyzete, élete felől; nem tudja elviselni a csendet. A beszédkényszeres képtelen kontrollálni beszédét. A sürgetettség érzése miatt azonnal szeretné kimondani az éppen aktuális mondatát. Kritikátlansága miatt kényszeresen ismétli mondandójának egy részeit. A fogalom angol nyelvi megfelelői: compulsive speech vagy pressured speech. (Lásd bővebben a Google programban a beszédkényszeresség címszót! ) A lélek zavara áll a beszédkényszer mögött. – Weöres Sándor Pletykázó asszonyok című verse paródiaszerűen mutatja be a pletykálkodó vénasszonyok tereferéjét.

A bőbeszédűség ellentéte a félszegségen, gátlásosságon alapuló beszédgyengeség. Kóros jelenségek láncolatából áll. Ezt a beszédzavart csak szakember segítségével lehet javítani. [A téma gazdag irodalmát lásd a Google – beszédgyengeség címszó alatt!] A nehezen megszólaló, csendes, gátlásos, introvertált gyermekek tanítása céljából az USA nagyobb városaiban intézeteket hoztak létre. Ezekben az iskolákban szakemberek által kidolgozott programok szerint folyik az oktatás. A tanulmányok végén a diákok itt már előadásokra is mernek vállalkozni! (Lásd bővebbe Susan C. 1987. 263–266). – Nem tudni az okát annak, hogy mostanában miért lett divat a motyogás. Konferenciákon sok esetben dörmögő, suttogó hangokat lehet hallani az előadóktól. Sajnos, még a hangosítás sem segíti érdemben a hiba elhárítását.

Spontán beszédnek tűnnek a képtelen, nehezen értelmezhető ezoterikus szövegek. Például a gyermekek szórakoztatására szánt mondókák, kiolvasó versikék: Éni, péni, jupi néni…• Egyedem begyedem, dínom-dánom…• Ec, pec kimehetsz … • Etám, petám pet / Jászámáro zec … Különös értelmet nem kell keresnünk ezekben a mondókákban. Talán évszázadok óta efféle szövegekkel fejlesztik a szülők gyermekeik beszédritmusát. A szépirodalomból is tudunk példákat idézni az ezoterikus szövegekre: „Fekete az anyag rejtett lelke. Jaj, fekete, fekete, fekete…” (Babits Mihály), „Miért nő a fű, hogyha majd leszárad? /miért szárad le, hogyha újra nő?” (Babits Mihály) • „Alva jár az Orbán, / tornyot visz az orrán” (Weöres Sándor) • „Bóbita, bóbita táncol, / körben az angyalok ülnek” (Weöres Sándor) • „Éc péc kapuléc, / Csimpilimpi hova mész?”(Weöres Sándor) • „Nagy munkába’ vagyok. Sietek. / Ostort fonok, lángostort, napsugarakból; megkorbácsolom a világot” (Petőfi: Az őrült című verséből). • „Előbb tanultam meg imádkozni, mint beszélni. Köszönhetem ezt nagyanyámnak” (Esterházy Péter). Eszterházy szerint az ezoterikus mondatok a költészet világába tartoznak. Karinthy Frigyes, Tamkó Sirató Károly, Kiss Dénes, Devecseri Gábor, Csukás István, Varró Dániel paródiaszerű verseiben a kisebb nyelvi hibák, tudatos szótévesztések, amolyan „újkori nyelvújítások” spontán eredetű nyelvi formák, és a különös humor eszközei. – Parti Nagy Lajos A test angyala című regényében újszerű stíluseszköz a nyelvi hibázás, amely alkalmas az irónia megjelenítésére: „Margittay Edina még soha nem volt egymáséi. Dacára ezen verőfényes, kora őszi reggelen kisportolt léptekkel haladt el az épületek övezte Váci utcán…”

A beszéd műfajai szerint a spontán beszéd megjelenhet a pletykában, beszélgetésben, társalgásban, az előadásban, még a szónoklatban is. Az újszerű, szokatlan nyelvi formák (felkiáltások, kérdések, megszólítások, tudatos elhallgatások stb.) ébren tartják a hallgatóság figyelmét.

A spontán beszéd rangját, értékét mutatja, hogy előfordul a népnyelvben, a köznyelvben, a regionális köznyelvben és a szépirodalom nyelvében is. Különösen Tamási Áron, Veres Péter, Szabó Pál, Kodolányi János és Sásdi Sándor regényeiben olvashatunk sok spontán értékű szót, szókapcsolatot, mondatot. Ezeknek nagy része a népnyelvből került át a szépirodalom nyelvébe.

A hatásos beszédre vonatkozóan a spontán jelző akár dicsértet is kifejezhet. Azt, hogy a beszélő értelmes, gazdag szókincsű, érzékeny, kommunikációra képes személy. Elmarasztaló vélemény van viszont ezekben a szavakban: szószátyár, blablázó, rizsázó, lantoló, lefetyelő ember.

Nyelvművelő szakirodalmunkban arról van szó, hogy a spontán beszéd jellegzetességeinek megismerését elsősorban a retorikai, szövegtani és a beszédtechnikai kiadványok szolgálják (NyKk. I, 319).

Lehet-e tanulni a spontán beszédet? Szerintem lehet. Részben saját elhatározásból, részben a szülők és tanítók, tanárok segítségével. Figyelni kell a jó beszédkészségűek szerepléseit! Tőlük eltanulhatjuk a megszólalás természetes hangvételének formáit és a beszédmagatartás illemtani tudnivalóit. Fontos, hogy higgyenek a gátlásos tanulók a szereplésük sikerében! Higgyék el, hogy képesek nehezebb körülmények között is megszólalni. A szülők tegyék lehetővé, hogy gyermekeik bekapcsolódjanak a felnőttek társalgásaiba! Kérjék véleményüket még a „felnőttes” témákban is! Régi tapasztalat, hogy közlékenyebbek, beszédesebbek azok a gyermekek, akikkel sokat beszélgettek a szülők, nagyszülők.

 

Irodalom

• Allain P. 1991 = Allan Pease: Testbeszéd – Gondolatolvasás gesztusokból Budapest, 1991.
• ÉrtSz. = A magyar nyelv értelmező szótára Fószerk.: Bárczi Géza és Országh László Budapest, 1966.
• Kiss G. 1999 = Magyar szókincstár Főszerk.:  Kiss Gábor Budapest, 1999.
• Neuberger T. 2014 = Neuberger Tilda: A spontán beszéd sajátosságai Budapest, 2014.
• I. = Nyelvművelő kézikönyv I. Főszerk.: Grétsy László és Kovalovszky Miklós. Budapest, 1980.
• Parapatics A. 2013 = Parapatics Andrea: Szlengszótár Budapest, 2013.
• Susan C. 1987 = Susan Cain: Csendes erő – Az introvertált gyerekek rejtett erősségei Budapest, 1987.
• Wacha I. 2010 = Wacha Imre: Igényesen magyarul – A helyes kiejtés kézikönyve Budapest, 2010.
• Wacha I. 2010/b = Wacha Imre: A nonverbális kommunikáció eszköztára Budapest, 2010.