Állsz egy ajtó előtt. A kezed a változás, a kilincs az út, amit meg kell tenned. Tétován nézel magad elé, nem tudod, mihez kezdj most, hogy elérted a célod. Ha kinyitod, megtudod, mi van a túloldalon, az illúzióid szertefoszlanak, egy árnyalattal tisztább képet alkothatsz a valóságról. De lehet, hogy csalódás lesz. Lehet, hogy az egész út, az egész életed hiábavaló volt. Megtorpansz, kezed megremeg, a kilincs arany féme egy halott kéz jeges szorításává dermed.
Ingoványos terepen jársz, szakadékkal övezve. Ha kinyitod az ajtót, ellököd magad alól a talajt. Ha zárva marad, biztonságban vagy. Ha döntesz, elfogynak a választások. Ha bizonytalan vagy, biztos a sorsod. Ha visszafordulsz, soha többé nem látod. Ha tovább mész, soha többé nem fordulhatsz vissza. Ha kinyitod, bezárulnak a lehetőségek. Ha bezárod, kinyílnak az átkok.
A kezed a kulcson, a kulcs a kezedben, a kezed a kulcsban, a kezed a kulcs. Talán nem is illesz a zárba. Talán a zár nem illik az ajtóba. Talán az ajtó nem is illik ide. Talán nem illik sehova. Talán nincs is sehol. Talán nincs is máshol, csak egy álomban.
Talán te se illesz ide. Talán ide illesz, és nem tudod kinyitni. Talán mindketten máshonnan jöttetek. Talán elfelejtett. Talán soha nem is érdekelted. Talán nem is ezt az ajtót láttad. Talán nem is láttál semmit. Talán csak álmodsz. Talán csak álmodnak és nem is létezel. Talán csak talán.
Semmi sem biztos, a kövek vésetei sincsenek kőbe vésve. Talán. Esetleg. Lehet. Lehet, hogy esetleg talán. Mégis nyitva van. És rád vár, hogy álmodd tovább.
Szóljon hozzá!