Belehalt rőt reveporába
hidegen a délután, már csak
a törpeszárnyas kecskerágó
izzik a kerítés tépett oldalán
Zúzmara kint, bent vér súrol
meszes eret, ágbogas szív
kondul üresen egy még
üresebb asztal felett.
Tyúkokkal hálni rest, est gyújt
függöny mögött sárga lámpafényt,
tekintete üres papírlap felett matat.
Írni? Ugyan, minek? Nincs miért.
Befejezetlen maradt a gondolat,
megrekedtek a sorok, és mire
pirkadatot fogant a Nap, arcára
rákövültek néma csillagok.
Szóljon hozzá!