Katyń és Sztálin halála

1940. március 5-én írta alá Sztálin azt a halállistát, aminek alapján az NKVD, a szovjet belügyi népbiztosság pribékjei öt különböző helyszínen mintegy 26 ezer lengyel értelmiségit, tartalékos tisztet végeztek ki. Köztük volt egy magyar áldozat is: Korompay Emánuel Aladár, a Varsói Egyetem magyar lektora, lengyel tartalékos százados. (Emléktáblája Óbudán, a katyńi mártírok parkjában található.)

Tizenhárom évvel később, ötnapi kegyetlen haláltusa után, éppen ezen a napon halt meg Sztálin. Szokták mondani: Isten nem bottal ver.

Az Anglia

A XVIII. században épült csetényi kastélyt dimbes-dombos területen egy 16 hektáros park veszi körül. Legöregebb fái 250–300 évesek, még a régi, évszázados erdő maradványai. A XX. század elején tudatos parkosítás kezdődött. A távoli vidékek ritkább növényei mellett zománcozott kis táblákon tüntették föl az egyes növények magyar nevét, latin nevét, származási helyét. A főbb utakat murvával terítették, rajtuk hintóval is be lehetett járni az egész területet.

Hanem az angolpark szó sehogy se jött a csetényiek nyelvére, így aztán el is keresztelték Angliának. Mondhatni, nekünk ez volt a gyerekszobánk. Reggeltől estig. Itt játszottunk katonásdit, bilickéztünk, csülköztünk és fogócskáztunk (legtöbbször csak a fákon: aki leesett, kiesett alapon). Itt alakítottuk ki a salakos teniszpálya helyén a röplabdapályát, mindennapos ádáz csatáink színhelyét. Télen síeltünk, szánkóztunk, csúszkáltunk, hógo­lyóztunk. Kamaszkorunktól meg a csoportosnak indult esti sétáinkon az el-elmaradó párok már külön-külön folytatták a romantikát. (Ó, de szépen sikerült ezt elmesélnem!) Az itt szövődő szerelmek némelyike a házasság révébe ért.

Külön megemlítem a röplabdapálya közelében húzódó platán­sort, a fehér fákat (a leveleik fonákja hófehér volt, innen az elnevezés), és az egész park díszét, a jó öreg és hatalmas vérbükk fát (Fagus sylvatica ssp. Purpurea), ami a park közepén épített labdarúgópálya rézsűjének, de leginkább az emberi hülyeségnek esett áldozatul. Valakinek az az őrült ötlete támadt, hogy a park közepére futballpályát kell építeni. Előbb kivágták a fákat kelet-nyugati irányban. Majd rájöttek, hogy így a pálya nagy része töltésen lesz, ami a talajsüllyedés miatt nem jó. Ezért elfordították erre merőlegesen, észak-déli irányban. Az egyik kapu mögötti rézsűt annyira közel vitték a vérbükk fához, hogy átvágták a gyökérzet nagy részét. Így a fa kiszáradt.

Európa legnagyobb vérbükk fája mintegy 40 m magas volt, félgömb alakú lombkoronával. Leveleinek színpompája tavasztól őszig elkápráztatta az embereket. A csúcsa a kastély tornyának tetejéig ért. A törzsét hatan sem tudtuk átérni. Körünkben az számított nagyfiúnak, aki föl tudott mászni a legfelső ágak tetejéig.

Megosztás

Tweet