Árnyak táncolnak körül
az Ősök Templomában
bíbor láng lobog
szellemláb dobog
a hűvös sziklák mögül
megzavartam álmában
s most gyomra korog
arcomba morog
Arcomba morgó szellem
nem tudja hogy testvérem
dühösen néz rám
s én állok némán
várom hogy felismerjen
ezen ősi szent helyen
lelkem kitárván
árnyak lágy karján…
De nem jön rá ki vagyok
hideg szeme felragyog
lelkembe markol
s álmokat rabol
hogy magába tömhesse
a tűz mellett görnyedve
minden kincsemet
amit csak lehet
Hozzászólások