Szarvas István író, újságíró, a Hetedhéthatár magazin budapesti szerkesztőségvezetője Őszintén az interjúkészítésről című új kötetét mutatták be 2021. január 29-én pénteken este, rendhagyó módon, online, a szabadkai Lányi Ernő IME Argaro együttesének szervezésében. Habár az ilyen rendezvények nem pótolják az emberi közelséget, arra mégis lehetőséget adott, hogy a beszélgetéshez Sao Paolóból, Los Angelesből és Bécsből is kapcsolódjanak érdeklődők.
Szarvas István az elmúlt években a Kérdeztem – válaszoltak című kötetsorozattal jelentkezett, amely hírességekkel készített izgalmas interjúit tartalmazza. Az Őszintén az interjúkészítésről című könyve más, de nem teljesen. Az interjútól, mint az egyik legközkedveltebb újságírói műfajtól nem tér el, ezúttal azonban hírességek gondolatait gyűjtötte össze az interjúzásról.
*
Az est moderátora Miklenovics Aranka, a szabadkai Lányi Ernő IME művészeti titkára volt, ő írta a könyv előszavát is, ez annak eredményeképp történt, hogy az Argaro együttes már több éve együttműködik Szarvas Istvánnal. Az előszót Jónás Gabriella, dr. Bodrogvári Ferenc-díjas színművésznő olvasta fel.
Miklenovics Aranka (b) és Jónás Gabriella – Szabadka
Szarvas István urat a második kötetének bemutatója kapcsán ismertem meg. Azóta már négy könyvbemutatón vagyunk túl, több tucat általa készült interjút olvastam el. Újra és újra lenyűgöz, hogy a természetesen ismétlődő, szinte refrénszerű kérdések mellett vajon hogyan tud ennyi egyéni, egyedi, személyre szabott kérdést is feltenni. Nyilván egyszerűbb a válasz mint gondolnánk: felkészül az interjú alanyából. Ezek után fogalmazódik meg a kérdés: miért születnek interjúk? Az emberrel egyidős a kíváncsisága. Többnyire az foglalkoztat bennünket, hogy a másik, aki valamiben jobb, sikeresebb, miáltal, hogyan lett azzá? Természetesen nem juthatunk oda mindenkihez a kérdéseinkkel. Vannak azonban kiváltságosok, akik nagyon sok közéleti, híres ember közelébe jutnak, és fel tudják tenni mindazokat a kérdéseket, amelyekre a válasz bennünket is elevenen érdekel. Ilyen kivételes tehetséggel megáldott könyvünk szerzője Szarvas István is, aki több mint 400 interjút készített ismert és elismert közéleti szereplőkkel.
Szarvas István – Pest
Ez a kötet azonban rendhagyó. Most nem ő kérdez. Gyűjteménybe rendezte azokat a gondolatokat, véleményeket, amelyek az interjúról, a kérdezésről és a válaszadásról szólnak. Tehát: Őszintén az interjúkészítésről. Megdöbbentem hiszen, minden gondolat, vélemény, tanítás hasonló, és mégis mindegyikben van valami egyedi plusz, amitől újraolvasom a gondolatot és rácsodálkozom. Köszönet érte.
Moritz Livia – Buda
Az eddig megjelent kötetekben az interjúk mellett szerepelt egy fénykép, legtöbbször az interjúalany a szerzővel. Sokat elárulnak a személyes viszonyról is a szinte baráti hangulatot idéző képek, melyek emberközelibbé hozzák a megszólaló személyt is.
Az ebben a kötetben szereplő személyek egyénisége nem csak a szövegből, képről köszön ránk, hanem egészen egyedi illusztrációk által is. Minden interjúhoz tartozik egy-egy festmény, Moritz Lívia festőművész alkotásai. Valamit kifejezni szóban, írásban, fényképen, ez a valós, jelen idejű pillanat tényszerű rögzítése. Ezeket a tényeket szűrte át lelkében, ízesítette a saját élményvilágával a festőművésznő. Megfoghatatlanul, utánozhatatlanul nagy művészet színek és formák által kifejezni mások gondolatait. Vajon a mi lelkünkben is olyan szín, olyan forma jelenik meg olvasás közben? Érdemes immár harmadszor is újraolvasni, s talán elgondolni, milyen színek jelennek meg bennünk az adott gondolatok hatására. Nagyszerű elmélkedéssé válhat bennünk a szó, kép, szín, forma összhatása. Bátorítok mindenkit, olvassa el többször, mélyüljön el az üzenetekben, hangulatokban, képi világban és szavatolt a belső, békés hangulat egy olyan könyvnek elolvasása után, amelynek a címe talán nem is ezt vetítette előre.
Köszönet a szerzőknek a rendkívüli élményért! További kitartást, eredményes, ihletett alkotást kívánok!
*
Jónás Gabriella
Ezután Jónás Gabriella színművésznő, az Argaro együttes művészeti vezetője, Juhász Imre, volt külgazdasági szakdiplomata, a Magyar Közgazdasági Társaság szakosztályi titkárának a köszöntőjét olvasta fel. Amit szó szerint közlünk:
A Wikipédia szerint az interjú két vagy több ember beszélgetését jelenti, melynek célja, hogy az interjú készítői az interjú alanyától információkat nyerjenek egy meghatározott témakörben. Az interjú széleskörűen elterjedt technika, amelyet gyakran alkalmaznak például a tudományos kutatásban, a médiában, a piackutatásban vagy a munkaerő kiválasztásban.
Bevezetőben néhány gondolat az újságírásról, s azon belül az interjúkészítésről:
A tényszerű tudósítás mindig biztonságot ad. Ott vannak kéznél az információk, melyek alig várják, hogy sorba rakjam őket, és követhető formát adjak nekik. Fogd a tényeket, az arcokat, az igazság különböző aspektusait, csiszold őket fényesre, és vesd papírra – illetve az esetemben billentyűzetre -; a többi már az olvasó dolga, írta Mira Grant amerikai író, újságírónő.
Az interjú két vagy több ember közös munkája. Nem mindig könnyű a kérdéseket feltenni, mert a kérdező az ember lelkének mélységét szeretné feltárni, véli Lakatos Ilona író, újságíró, szerkesztő.
Csak az események korrekt, részletekbe menő feltárása segíthet hozzá, hogy megértsük a világot, írta Daniel Domscheit-Bergnémet író, technológiai aktivista.
A „hogyan csináljunk jó interjút” szabályai hasonlítanak arra: „hogyan csípjünk fel csajokat”, véli Salla Simukka finn írónő.
A korrekt újságíró az információk közlekedési rendőre, írta Szendrei Lőrinc.
Az interjú az olvasók/nézők/hallgatók által egyik legkedveltebb sajtóműfaj. A riporter kérdez, az interjúalany válaszol. Első látásra milyen egyszerű ez az összefüggés. És valóban: egyszerű lenne ez az összefüggés?
Az interjú a kérdéseken és a kérdésekre adott válaszokon keresztül képet ad a tágabb és a szűkebb világ múltjáról, jelenéről és – az esélyek és a kockázatok tükrében – a jövőről.
Az interjú az egyik, ha csak nem a legnehezebb műfaj: nagy általános tájékozottságot (műveltséget) és az interjúalany helyzetéről, véleményéről, a tőle várható válaszokat illetően nagyfokú felkészültséget igényel, ami szorgalmas felkészüléssel érhető el.
Miklenovics Aranka (b) és Jónás Gabriella – Szabadka
Az interjú olyan társasjáték, amelyben az interjúalany időt biztosít az interjút készítő részére, hogy az megfogalmazhassa a kérdéseit. Már pedig az idő drága, (egy régi közhely szerint „az idő pénz”), s azzal takarékosan kell eljárni. De az idővel való takarékosság nem elég! – a rendelkezésre álló időben – olykor akarata ellenére – a legtöbbet kell kihozni/kihúzni az interjúalanyból. Ha pedig így van, (már pedig így van), akkor – a már említett felkészülés mellett – az interjút készítőnek meg kell tanulnia a tömör, lényegre törő kérdésfeltevés elveit és gyakorlatát. Az interjút készítőjének – a tárgyi felkészülés mellett – gyors reagáló képességgel is kell rendelkeznie. Fel kell ismernie, amikor az interjúalany mellébeszél, lódít, kevésbé finoman szólva hazudik; s – udvariasan, de határozottan – meg kell kísérelni a beszélgetés eredeti irányvonalához történő visszatérést.
Az interjú szolgálja az „egyszerű” ismeretszerzést, s jelentheti az interjúalany személyének, pályafutásának, tevékenységének, a társadalomban elfoglalt szerepének a bemutatását.
Az interjúkészítés hatalmas felelősség. A nézőnek/hallgatónak/olvasónak azt kell éreznie, hogy az interjút készítő az én kérdéseimet teszi fel; mintha közvetlenül én ülnék szemben, én faggatnám a megkérdezett politikust, gazdasági szakembert, művészt, sportolót, közéleti személyiséget.
Az interjút készítőnek ugyanakkor a partnere iránti tisztelettel, respekttel bizonyos – a szó jó értelmében vett – alázattal, de nem megalázkodással kell rendelkeznie.
Az e sorok írása után néhány nappal a „dupla hetes” születésnapját ünneplő Szarvas István munkássága, az általa kitalált „Kérdeztem – válaszoltak” interjúsorozat kötetei véleményem – és meggyőződésem szerint nagyon sokunk véleménye szerint – megfelelnek az interjúval, mint műfajjal szemben támasztott valamennyi követelménynek.
A megszólalásra felkért személyek kiválasztása, a nekik feltett kérdések és a kérdésekre adott válaszok, a kérdezés módja, a kérdések mögött rejlő tájékozottság (műveltség) és a sok munkával járó felkészülés – ezek a feltételek mind-mind visszatükröződnek István munkásságában és a – képletesen szólva – a pennája alól kikerült művekben.
Az általa készített interjúkötetek, mint kordokumentumnak, oda kívánkoznak minél többünk könyves polcára; olykor bele kell lapoznunk, visszaidézve azt, hogy ki, milyen helyzetben, mit válaszolt az interjút kérő által feltett kérdésekre.
Kedves István,
a dupla hetes születésnapod alkalmából azt kívánjuk, hogy a Rád jellemző lelkesedéssel és lelkiismeretes felkészüléssel még sokáig készíts nekünk az interjúköteteid formájában megjelenő, a sikereinket és balsikereinket, eredményeinket és kihívásainkat hűen visszatükröző korrajzokat. Valamennyi olvasód, volt és leendő interjúalanyaid nevében ehhez kívánunk Neked jó egészséget és sok sikert.
*
Ezután Miklenovics Aranka beszélgetett Szarvas Istvánnal a könyvről, amelynek elkészítését megközelítőleg öt év kutatás, gyűjtés előzött meg:
Szarvas István
– Szubjektíven választottam ki a különböző személyek gondolatait, véleményeit, de arra is törekedtem, hogy a megszólalók palettája színes, széleskörű legyen. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az interjú egy nagyon különleges műfaj, amelyről sokan és sokféleképpen fejtették ki a véleményüket. Ahányan szeretik, annyian szidják is. Nekem személyesen sokkal jobban tetszenek a száz évvel ezelőttiek. Kosztolányi Dezső Bartók Bélával 1925-ben csodálatos interjút készített, amely a Pesti Hírlapban jelent meg. A Pesti Hírlap akkor 56 oldalas volt, az interjú a 38. oldalra került, ennyire tartották fontosnak a két géniusz beszélgetését – hallottuk Szarvas Istvántól, aki a kötetben egy példaértékű interjút is közölt, amit Bródy Sándor készített Wekerle Sándorral, a XIX. század végén.( 1899-ben)
Szarvas István új kötete abban is különbözik az előzőektől, hogy ezúttal illusztrációkat is tartalmaz. Ezeket Moritz Lívia festőművész készítette. Moritz Lívia, aki már több verseskötetet illusztrált, először azt gondolta, egy képet készít Szarvas István kötetéhez, de látva a festményeit, a szerző szerencsére nem érte be ennyivel:
– A felkérés kapcsán öröm és izgalom vegyült bennem. Az ilyen jellegű alkotáshoz úgy fogok hozzá, hogy a művet többször elolvasom, majd pedig átengedem magamat az érzéseknek. Mindig valami kézzel foghatót, úgymond ecsetre valót keresek a témában és azután kezdek el dolgozni, az elképzeléseimet formákkal és színekkel életre kelteni – tudtuk meg Moritz Líviától.
*
Az est folyamán idézetek is elhangzottak a könyvből, a rendezvényt pedig Petőfi Sándor, Arany János és Báger Gusztáv, József Attila-díjas költő – aki online jelen volt az eseményen – versekkel tették még ünnepélyesebbé és hangulatosabbá a résztvevők.
(Forrás: Magyar Szó)
Hozzászólások